Patakparti sárgalonc 'Troja Black' Diervilla rivularis 'Troja Black'

Termék részletes leírása

Patakparti sárgalonc 'Troja Black' - lombhullató díszcserje sötét színű fiatal lombbal, sárga nyári virágokkal és feltűnő őszi színnel. A Diervilla rivularis faj Észak-Amerika délkeleti részéről, főként a Déli-Appalache-hegység vidékéről származik, ahol nedvesebb erdőkben, állományszegélyeken, utak mentén és cserjés termőhelyeken nő. A 'Troja Black' fajtát a megszokott zöld levelű sárgaloncoknál sötétebb lombhatása miatt értékelik. Sűrűn elágazó, szélesen lekerekített cserje, enyhén felívelő vagy szétterülő hajtásokkal. Kifejlett korában körülbelül 1–1,5 m magasra és 1,2–1,5 m szélesre nő. Levelei átellenes állásúak, tojásdadok vagy lándzsásak, finoman fűrészes szélűek. Kihajtáskor és a fiatal hajtásokon sötétvörösek, bíboros bronzszínűek vagy barnásvörösek, nyáron színük zöldesbarna árnyalatúvá válik, ősszel pedig lilába, narancssárgába vagy vörösbe fordul. Júniustól augusztusig a hajtásvégeken és a felső levelek hónaljában apró, sárga, csöves virágok nyílnak. A virágok nem nagyok, de szépen elütnek a sötétebb lombtól, és nektárt kínálnak a méheknek, poszméheknek és lepkéknek. Termése dísztelen, száraz toktermés. A fajta rézsűkbe, természetközeli csoportokba, alacsonyabb cserjeültetésekbe, laza szegélyekbe, előkertekbe, nagyobb edényekbe és városi kiültetésekbe való. Jól illik díszfüvekhez, gyöngyvesszőkhöz, borbolyákhoz, bangitákhoz, rózsákhoz, kasvirágokhoz, kúpvirágokhoz, varjúhájakhoz, macskamentákhoz és zsályákhoz.

A patakparti sárgalonc 70–100 (kivételesen akár 200) cm magasra növő cserje. Ágai hengeresek, sűrűn szőrösek. Levelei tojásdadok vagy hosszúkás-lándzsásak, 4–8 cm hosszúak, hegyesek vagy kihegyezettek, mindkét oldalukon szőrösek. Szélük kétszeresen fűrészes, levélnyelük igen rövid. Virágai citromsárga árnyalatúak, gyakran vöröses beütéssel. Bogernyőkben állnak, csúcsi bugákat alkotva. A pártacimpák a pártacsővel egyenlő hosszúak vagy kissé hosszabbak. Júliustól augusztusig virágzik. Kelet-Észak-Amerikából származik, ahol természetes körülmények között nedves, erdős területeken, például patakok és folyók partján nő. Ebből adódik, hogy a nedves termőhelyet és a tápanyagban gazdag talajt kedveli. Napos helyet szeret, de félárnyékban is nevelhető. A sárgalonc nemcsak esztétikailag mutatós, hanem mézelő növény is, ezért ellenállhatatlanul vonzza a méheket és a lepkéket.

Termesztés: Teljes napon vagy félárnyékban érzi jól magát. Napon a sötét hajtásszín és az őszi lombszín kifejezettebb, félárnyékban a növény jól fejlődik, és kevésbé szenved a nyári szárazságtól. A talaj legyen jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús, vályogos vagy homokos vályog, enyhén nedves vagy szárazabb, pH-ja körülbelül 5,5–7,5. A fajta alkalmazkodóképes, begyökeresedés után a szárazabb talajt, a rézsűket és a városi környezetet is elviseli. A tartósan túlnedvesedő, kötött talaj nem megfelelő. Ültetése márciustól májusig vagy szeptembertől októberig lehetséges, a konténeres növények öntözés biztosításával a szezon során bármikor kiültethetők. Felületi ültetésnél négyzetméterenként körülbelül 2–3 növénnyel számolunk, cserjeszegélyben 80–120 cm-es tőtávolsággal. Ültetés után a begyökeresedésig fontos a rendszeres öntözés. Az idősebb növények a rövid ideig tartó szárazságot jól tűrik. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb tavasszal komposzttal. A metszést kora tavasszal végezzük, ekkor eltávolíthatók a gyenge, sérült vagy legidősebb hajtások. Idősebb cserjéknél a részletekben végzett ifjító metszés segít megőrizni a sűrű növekedést és a fiatal hajtások szép színét. Edényben jó vízáteresztő közeget, vízelvezetést és rendszeresebb öntözést igényel. A beérett növények fagytűrése körülbelül -28 és -35 °C között van.

Szerző: Kristýna | Revízió: 15.07. 2026