Pávás szegfű - Dianthus pavonius Dianthus pavonius

Termék részletes leírása

Pávi szegfű - egy alpesi területről származó faj, ahol napos lejtőkön, sziklás törmelékeken és mészkő aljú, ritkás füvekben nő. A növény ilyen körülmények között erős, alacsony párnákat képez szürke-zöld, keskenyen szálas levelekkel, amelyek virágzás után is dekoratívak maradnak. Felnőtt korban körülbelül 5–10 cm magas és 15–25 cm széles. Júniusban és júliusban rövid szárakon jelennek meg az egyes virágok, átmérőjük körülbelül 3 cm, általában élénk rózsaszín árnyalatokban, néha finoman sötétebb középponttal és enyhén rojtozott széllel. A virágok enyhén illatosak lehetnek, és a beporzók, különösen meleg időben, kedvelik őket. Kerti kompozícióban a sziklakert elejében, vályúkban, kövek között és kavicsos ágyásokban érvényesül, ahol természetesnek és tisztának hat. Jól illeszkedik a haranglábakhoz, varjúhájhoz, harangvirágokhoz, harangvirágokhoz és alacsony füvekhez, amelyek hasonlóan száraz gyökérnyakot igényelnek. A növekedés inkább lassú, de a párnák hosszú életűek lehetnek, ha elegendő fényhez és mindenekelőtt tökéletes vízelvezetéshez jutnak. Száraz ágyásokban, terasz mellett, mint apró akcentus is kiemelkedik, ahol a rózsaszín virág a kő hátterében jelenik meg. Virágzás után alacsony, strukturált párnát képez, amely vizuálisan egységesíti a növényzetet és kiemeli a háttérben lévő magasabb évelőket.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.