Peltoboykinia tellimoides - Peltoboykinia tellimoides Peltoboykinia tellimoides

Termék részletes leírása

Peltoboykinia tellimoides - gumós gyöktörzsű évelő a szaxifragaceae (Saxifragaceae) családból, irodalomban Boykinia tellimoides szinonimával is említve. Kelet-Ázsiából származik, főként Honshu szigetének hegyvidéki erdeiből és árnyas szurdokaiból, valamint Délkelet-Kínából, ahol nedves, humuszos talajokon él, nagyjából 1100–1900 m tengerszint feletti magasságban. Rövid gyöktörzsből fokozatosan terjeszkedő bokrot képez, feltűnő, hosszú nyelű levelekkel. A levéllemezek tenyeresen karéjosak, mélyen karéjosak, szélük fogazott és fényes zöld, jó talajban 20–40 cm átmérőjűek lehetnek. Nyáron a levelek fölé emelkednek a szárak a apró, harang alakú vagy csillag alakú, krémszínűtől a sárgászöldig terjedő színű virágok laza, elágazó virágzatával, amelyek port és nektárt biztosítanak a kis beporzóknak. Az illata általában nem feltűnő, a növény tövis nélküli. A kertben nyugodt, zárt felületeket hoz létre a fák árnyékában, és jól kontrasztál a páfrányok, árnyékliliomok, díszfüvek vagy a vizek melletti sások laza csomóival.

Gondozás: Előnyben részesíti a félárnyékot vagy az árnyékot szórt fénnyel, lehetőleg a közvetlen déli napfénytől mentesen, ami kiszáríthatja a leveleket. A talaj ideális esetben mély, humuszos és mindig enyhén nedves, de nem tartósan vizes. Ajánlott levélföld és komposzt hozzáadása, valamint mulcs, amely egyenletes nedvességet tart. A talaj reakciója enyhén savanyú vagy semleges, kb. pH 5,5–7,0. Az öntözés főként ültetés után és a nyári száraz időszakokban fontos, a kiszáradás gyorsan megmutatkozik a levelek szélén. Az általános trágyázás elegendő a tavaszi komposzttal vagy mérsékelt adagú évelő növényeknek szánt műtrágyával, túl sok nitrogén elősegíti a lágy szöveteket. A növényeket márciustól októberig ültetik, előnyben részesítve a tavaszt és a kora őszt. Virágzáskor leggyakrabban 60–90 cm magasra és 50–70 cm szélesre nő, ültetéskor 50–60 cm távolságot kell tartani, ami nagyjából 3–4 növényt jelent négyzetméterenként. Az érett tövek fagyállósága az európai forrásokban teljesnek tekinthető, tájékoztató jelleggel -17 és -20 °C körül, hidegebb helyeken segíthet a téli levéltakarás, és különösen a télen nem túltelített talaj. A leggyakoribb kártevők a rügyező leveleken megjelenő csigák, a betegségek közül pedig a levélfoltosság sűrűsödés és tartósan nedves levél esetén. A régebbi tövek osztása tavasszal történik, edényben mélyebb cserépben, humuszos aljzattal és rendszeres öntözéssel nevelhető. Nyáron kedveli a boglárkák vagy a japán szellőrózsák társaságát, a tavak partján sásokkal együtt természetes hatást kelt. A virágzati szárak virágzás után eltávolíthatók, a levelek ősziig dekoratívak maradnak.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.04.