Peltoboykinia tellimoides Peltoboykinia tellimoides

Termék részletes leírása

Peltoboykinia tellimoides - a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó rizómás évelő, amelyet a szakirodalom Boykinia tellimoides szinonim néven is említ. Kelet-Ázsiából származik, elsősorban Honsú szigetének hegyi erdeiből és árnyas szurdokaiból, valamint Délkelet-Kínából, ahol nyirkos, humuszos talajon, nagyjából 1100–1900 m tengerszint feletti magasságban él. Rövid rizómájából fokozatosan terjedő tövet fejleszt feltűnő, hosszú nyelű levelekkel. A levéllemezek tenyeresek, mélyen karéjosak, szélükön fogazottak és fényes zöldek, jó talajban 20–40 cm átmérőjűre is megnőhetnek. Nyár elején a levelek fölé emelkedő száron légies, elágazó virágzatban apró, harang- vagy csillag alakú, krémfehér vagy sárgászöld virágok nyílnak, amelyek virágport és nektárt is kínálnak az apró beporzóknak. Illata jellegtelen, a növény tüske nélküli. A kertben nyugodt, összefüggő felületeket alkot a fás szárú növények árnyékában, és szép kontrasztot ad a páfrányok, árnyékliliomok, tollbugák finom textúrájával vagy a vízparti sások laza csomóival.

Termesztés: A félárnyékot vagy szórt fényű árnyékot kedveli, legjobb a tűző déli naptól védett hely, mert az kiszáríthatja a leveleket. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos és folyamatosan enyhén nyirkos, de ne tartósan pangó vizes. Ajánlott lombkomposztot és komposztot keverni hozzá, valamint mulccsal takarni, amely egyenletesen megőrzi a nedvességet. Az enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül pH 5,5–7,0 kémhatású talaj megfelelő. Az öntözés főleg ültetés után és a nyári aszályos időszakokban fontos, a kiszáradás hamar meglátszik a levelek szélén. Trágyázásra általában elég a tavaszi komposzt vagy kis adag évelőtáp, a túl sok nitrogén puha szöveteket eredményez. Ültetése márciustól októberig lehetséges, leginkább tavasszal és kora ősszel. Virágzáskor többnyire 60–90 cm magasra és 50–70 cm szélesre nő, ültetéskor 50–60 cm tőtávolság ajánlott, ami nagyjából 3–4 növénynek felel meg m²-enként. A beérett tövek fagytűrését az európai források teljesnek tartják, tájékoztató jelleggel -17 és -20 °C körül, hidegebb fekvésben lombtakarás segít, és főleg az, ha a talaj télen nem marad túl vizes. A leggyakoribb kártevők a csigák, amelyek a hajtó leveleket rágják, a betegségek közül sűrű állományban és tartósan nedves lombon levélfoltosság jelentkezhet. Az idősebb tövek tőosztását tavasszal végezzük, edényben mélyebb cserépben, humuszos ültetőközegben, rendszeres öntözéssel nevelhető. Nyáron jól mutat boglárkák vagy japán szellőrózsák társaságában, tavak partján sásokkal természetes hatást kelt. A virágszárak elvirágzás után eltávolíthatók, a levelek őszig díszesek maradnak.

Szerző: Nikol | Revízió: 4.2. 2026