Pelyhes kankalin Primula × pubescens

Termék részletes leírása

Pelyhes kankalin - botanikai nevén Primula × pubescens, az úgynevezett kerti medvefülkankalinok csoportjába tartozik. Az alpesi Primula auricula és Primula hirsuta hibridje, amely az Alpok hegyvidéki területein természetes úton és kertekben is kialakul, a botanikai szakirodalom már 1806-ban leírta. A növény bőrszerű, visszás tojásdad vagy spatulaszerű levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, a levelek gyakran finoman hamvasak. Tavasszal, leggyakrabban áprilisban és májusban rövid, szilárd tőkocsányok nőnek, rajtuk 5–15 virágból álló ernyőkkel. A virágszín változatos, a sárgától a vörös és lila árnyalatokon át a kontrasztos, világos szemfolttal kombinált változatokig terjed, egyes növények enyhén illatosak is. A kifejlett tő általában 15–20 cm magas és széles. A virágok korai nektár- és pollenforrást jelentenek a tavaszi beporzóknak. Kertépítészeti kompozíciókban meggyőzően hat kövek között, kővályúkban és ágyásszegélyeken, ahol jól illik a kőtörőfüvekhez, kövirózsákhoz, alacsony varjúhájakhoz vagy félárnyékban az árnyékkedvelőbb tűzesőkhöz.

Termesztés: Napos termőhelyet kedvel reggeli vagy késő délutáni napsütéssel, esetleg félárnyékot, főként az ország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett fekvés és a jó légmozgás, hogy a levelek eső után gyorsan felszáradjanak. A talaj legyen humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő, kaviccsal vagy durva homokkal, kémhatása körülbelül pH 6,5–7,8, gyakran mésztartalommal. Az öntözés a begyökeresedés idején és száraz időszakokban legyen rendszeres, a víz azonban ne álljon meg a gyökérnyaknál. Ültetése márciustól októberig lehetséges, nyári ültetésnél fontos az egyenletes, de nem túlzott nedvesség. Az ültetési távolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 12–15 növénynek felel meg. A trágyázás mérsékelt, inkább tavaszi, hogy a tőlevélrózsák tömörek maradjanak. Virágzás után az elnyílt szárakat és az öreg leveleket eltávolítjuk. Edényben ásványosabb, drénréteggel ellátott közeget használunk, és 3–4 évente virágzás után átültetjük vagy szétosztjuk a tövet. A leggyakoribb gond a téli túlzott nedvesség és a gyökérnyak rothadása, ezért segít a kiemelt termőhely, a kavicsmulcs, edényeknél pedig a téli elhelyezés az eresz alatt. A beállt növények nagyjából -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseket könnyű takarás védheti a fagy és olvadás váltakozása ellen. Kártevők közül csigák, levéltetvek vagy gyalogormányos jelenhet meg, tartós nedvesség esetén lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékleten hálás a félárnyékért és az egyenletes, mérsékelt nedvességért. Edényes tartás előnye, hogy télen eresz alá helyezhető, amikor a felesleges eső a legtöbb kárt okozza.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026