Pelyhes püspöksüveg Epimedium pubigerum

Termék részletes leírása

Pelyhes püspöksüveg - a borbolyafélék családjába tartozó, rizómás évelő, amely Délkelet-Európából és Délnyugat-Ázsiából származik, ahol erdőszegélyekben és ritkás aljnövényzetben, humuszos, köves talajokon él. A termesztésben a magasabb püspöksüvegek közé tartozik, virágszárai feltűnően a levelek fölé emelkednek. Sűrű, lassan terjedő tövet nevel, amely általában 20–30 cm magas és 40–60 cm széles, bőrszerű, fényes zöld, szív alakú levélkékkel. A fiatal lomb tavasszal enyhén bronzos árnyalatú lehet, télen pedig gyakran megtartja szerkezetét, bár a levelek egy része erős fagyokban elszáradhat. Tavasszal, áprilistól májusig vékony, de szilárd, 40–60 cm-es szárak emelkednek a levelek fölé, laza fürtökben több tucat, mintegy 1 cm-es apró virággal. A virágok krémfehérek, sárgás közepűek, légies hatásúak, mint egy világos fátyol a levelek között. Virágzása méhcsalogató, és árnyékban erős színkontrasztok nélkül teszi derűsebbé a kompozíciót. Cserjék és fák alá aljnövényzetként, árnyékos útszegélyekbe vagy északi falak mellé ültetik, jól illik árnyékliliomokhoz, páfrányokhoz, bőrlevelekhez vagy hunyorokhoz. A növény enyhén mérgező, ezért nem való ehető ültetésekbe és kóstolásra szánt gyermeksarkokba.

Termesztés: Szélvédett, félárnyékos vagy árnyékos termőhelyen válik be, ideálisan lombhullató cserjék vagy fák alatt, ahol a tavaszi fény elősegíti a virágzást, a nyári árnyék pedig hűvösebben tartja a talajt. Humuszos, tápanyagban gazdag, de jó vízáteresztő, drénezett talaj ajánlott, kb. 6,0–7,5 pH-val. Kötött agyagtalajba általában kavicsot és lombkomposztot kevernek, hogy a rizómák télen ne álljanak vízben. Ültetés után egyenletes nedvességet kell biztosítani, begyökeresedés után a szárazabb időszakokat is elviseli, főleg aljnövényzetben, ahol gyökerei a hűvösebb rétegig érnek. Aszályban a ritkább, de mélyebb öntözés kifizetődő, a felszín gyakori nedvesítése ugyanis a gyomoknak és a csigáknak kedvez. Tavasszal a virágzás hatását gyakran javítja az idősebb levelek eltávolítása közvetlenül a hajtásfakadás előtt, a lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs segít a nedvesség megőrzésében és a gyomosodás visszaszorításában. Tavasszal általában elegendő egy kevés komposzt, a műtrágyákat mértékkel használják, hogy a növényzet ne puhuljon el. Leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig ültetik, 25–30 cm-es tőtávolságra, tájékoztatásul 9 db-ot négyzetméterenként, edénybe mélyebb, drénréteggel ellátott cserepet és humuszos közeget választanak. 4–6 évente az állomány könnyen megfiatalítható a rizómák tőosztásával virágzás után vagy ősszel. Fagytűrése kb. -20 °C, a téli túlnedvesedéstől azonban a rizómák szenvednek, ezért kulcsfontosságú a jó vízáteresztés és hótakaró nélküli fagyokban a könnyű lombtakarás. Betegségek és kártevők ritkán jelentkeznek, tavasszal néha csigák rághatják meg a levelek szélét.

Szerző: Kristýna | Revízió: 07.01. 2026