Pelyvás pajzsika 'Crispa' Dryopteris affinis 'Crispa'

Termék részletes leírása

Pelyvás pajzsika 'Crispa' - Európa, valamint Nyugat- és Közép-Ázsia erdeiből és nedves lejtőiről származik. A 'Crispa' fajta a tömörebb növekedésű, finoman fodros levélkeszélű díszváltozatok közé tartozik. Rövid rizómájából felálló, szárnyasan szeldelt levelek tölcsérszerű rozettája fejlődik, amely zöld legyezőre emlékeztet. A levélnyeleken és a levelek tövén feltűnő aranybarna pelyvapikkelyek jelennek meg, amelyek a fajra jellemzők. Kifejlett korában nagyjából 25–40 cm magas és 30–45 cm széles. Levelei félig örökzöldek, így enyhébb télen részben zöldek maradnak, kora tavasszal pedig nyugodt hátteret adnak a hagymás növényeknek. A növény nem virágzik, spórákkal szaporodik, illattalan, díszértékét elsősorban a lombozat textúrája adja. Kerti kompozícióban jól társítható árnyékliliomokkal, tűzesőkkel, májvirágokkal, rododendronokkal és árnyéktűrő díszfüvekkel. Edényben bejáratok mellett és védett teraszokon örökzöld díszként mutat jól. A tenyészidőszak során a levelek jellegzetes, pásztorbotszerűen feltekeredett formában bontakoznak ki, majd fokozatosan fényes, keményebb szövetűvé szilárdulnak. Nyár végén a levelek fonákján vese alakú fátyollal fedett spóratartó csoportok (szóruszok) képződnek, amelyek késő nyáron és ősszel érnek be. Kiváló választás azok számára, akik igénytelen, mégis karakteres megjelenésű növényt keresnek a kert árnyékos részeibe.

Termesztés:  Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett helyen, nyugodtabb, magasabb páratartalmú mikroklímában válik be a legjobban, például ritkás fás növények alatt. A legmegfelelőbb a humuszos, tápanyagban gazdag, tartósan üde, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Fontos a jó vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a rizómát. Az enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül pH 5,5–7,0 kémhatású talajt kedveli. Ültetése márciustól májusig, illetve szeptembertől októberig sikerül a legjobban, nyári ültetésnél gyakoribb öntözéssel kell számolni. Az öntözés az első évben és hosszabb aszályos időszakokban kulcsfontosságú, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós szárazság azonban a levelek rövidülését és száradását okozza. Mérsékelt trágyázás elegendő, általában tavaszi komposzt- vagy lombkomposzt-adag, a túlzott nitrogénellátás puhább leveleket eredményez. A metszés az öreg és sérült levelek eltávolítására szorítkozik tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán törhessenek elő. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs stabilizálja a nedvességet, és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozástól. Edényben is nevelhető mélyebb cserépben, drénréteggel és durvább frakcióval kevert, humuszban gazdag közegben, télen elengedhetetlen a túlöntözés elkerülése. Spórás páfrányról van szó, amely nem virágzik és termést nem ad. A beérett tövek fagytűrése körülbelül -28 és -30 °C között van, a levelek kopár fagyban már -10 és -15 °C körül is károsodhatnak. Ajánlott ültetési távolság a tő várható méretétől függően 45–60 cm. Rossz légmozgás esetén levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, túl nedves talajban rizómarothadás. A kártevők közül a csigák a fiatal hajtásokat károsítják, edényben néha a gyalogcserebogár is megjelenik; kezdőknek a legmegbízhatóbb az egyenletes, túlöntözés nélküli nedvességellátás.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026