Pelyvás pajzsika (szin. Borreri) Dryopteris affinis (syn. Borreri)

Termék részletes leírása

Pelyvás pajzsika (szin. Borreri) - a Dryopteridaceae családba tartozó faj, amely Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában, a hegyvidéki területeket is beleértve honos. Lomblevelű és elegyes erdők aljnövényzetében, patakok mentén és nedves lejtőkön nő. A kertészetekben időnként szin. Borreri megjelöléssel kínálják, amely a rokon formák körére utal. A növény kemény, csomós habitust alkot, egyenes vagy enyhén ívelő levelei rövid, felálló rizómából fejlődnek. Az egyes levelek lándzsásak, 2–3-szorosan szárnyasan osztottak, színükön fényes zöldek, a levélnyeleken feltűnően pikkelyesek, a pikkelyek aranybarnák vagy rozsdaszínűek. Kifejlett korában nagyjából 60–120 cm magas és 60–90 cm széles, védett mikroklímában még erőteljesebb hatású lehet. A levelek fonákán nyáron vese alakú fátyolkával fedett spóratartó csoportok (szóruszok) jelennek meg, a spórák általában július–augusztusban érnek. Félig örökzöld lombja télen is megtartja az ágyás szerkezetét, kora tavasszal pedig nyugodt hátteret ad a hóvirágoknak, csillagvirágoknak és keltikéknek. Az ültetési összeállításokban jól társítható árnyékliliomokkal, hunyorokkal, rodgersiákkal, kaukázusi nefelejccsel és árnyéktűrő fás szárú növényekkel. A növény illattalan, értékét a levélzet szerkezete adja.

Termesztés:  Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett helyen, nyugodtabb, magasabb páratartalmú mikroklímában válik be a legjobban, például ritkás fák, cserjék alatt. A legmegfelelőbb a humuszos, tápanyagban gazdag, tartósan üde, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Fontos a jó vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a rizómát. Az enyhén savanyú vagy semleges talajreakciót kedveli, kb. pH 5,5–7,0 értékkel. Az ültetés márciustól májusig, majd ismét szeptember–októberben sikerül a legjobban, nyári ültetésnél gyakoribb öntözéssel kell számolni. Az öntözés az első évben és hosszabb aszályos időszakokban kulcsfontosságú, begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós vízhiány azonban rövidebb levelekhez és a levelek beszáradásához vezet. Mérsékelt trágyázás elegendő, általában tavaszi komposzt vagy lombkomposzt adagolása, a nitrogén túladagolása puhább leveleket eredményez. A metszés a régi és sérült levelek eltávolítását jelenti a tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán törjenek elő. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült mulcs stabilizálja a nedvességet, és védi a gyökérnyakat a hőmérséklet-ingadozástól. Edényben is nevelhető, mélyebb cserépben, vízelvezető réteggel és humuszban gazdag, durvább frakcióval kevert közegben, télen alapvető a túlöntözés kerülése. Spórás páfrány, nem virágzik és nincs termése. A beérett tövek fagytűrése kb. -28 és -30 °C között van, csupasz fagyban a levelek már -10 és -15 °C körül is károsodhatnak. Ajánlott ültetési távolság a tő várható méretétől függően 45–60 cm. Rossz légmozgás esetén levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, túl nedves talajban rizómarothadás. A kártevők közül a csigák a fiatal hajtásokat károsítják, edényben néha ormányosbogár (Otiorhynchus) is megjelenik, kezdőknek a legbiztosabb az egyenletes, túlöntözés nélküli nedvesség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026