Pénzeslevelű lizinka 'Aurea' - Lysimachia nummularia 'Aurea' Lysimachia nummularia 'Aurea'

Termék részletes leírása

Pénzlevelű lizinka 'Aurea' - európai rétek, nedves legelők és árkok őshonos faja, amely a kertekben kúszó, csomóknál legyökerező hajtásokat hoz létre. Az 'Aurea' kultivart limezöldtől aranyig terjedő színű lombozata különbözteti meg, amely napon melegebb árnyalatra vált, félárnyékban pedig finoman sárgászöld marad. A levelek kerek vagy vese alakúak, általában 2-3 cm szélesek, sűrűn ülnek a legfeljebb 60-70 cm hosszú, lecsüngő szárakon, így a növényzet még függő edényekben is kompakt hatást kelt. A növény alacsony marad, kb. 5-10 cm magas, de 0,5-1 m szélességre terjed, és képes kitölteni a kövek közötti réseket vagy a kavicsos utak széleit, ahol kellemesen elterül a széleken. Május és július között a levelek hónaljában egyedi, sárga, kb. 2 cm átmérőjű, öt sziromlevelű csésze alakú virágok jelennek meg, amelyek pollent és nektárt biztosítanak a beporzóknak. A kompozícióban jól kiegészíti a pozsgásokat, a tűlevelűeket, a tátikákat, a páfrányokat és az alacsony sásokat, a víz mellett jól mutat a nőszirommal, a zergeboglárral és a vízi írisszel. A faj zöldlevelű formájához képest már kora tavasszal világosabbnak tűnik, és virágzáson kívül is dekoratív marad. Mivel kúszó növekedési szokásai vannak, gyakran használják takarónövényként virágágyásokra, lejtőkre, vagy a vízparti kertészeti kialakítások részeként.

Termesztés: Legmegbízhatóbb növekedést teljes napon vagy félárnyékban, humuszos, nem kiszáradó talajban mutat, ideálisak az agyagos vagy vályogtalajok magasabb szervesanyag-tartalommal. Bírja a nehezebb agyagokat és a rövid ideig felázott helyeket is, szárazabb ágyásban rendszeres öntözést és komposzt- vagy avar mulcsot igényel a levelek színének megőrzése érdekében. Megfelel neki a pH kb. 5,5–7,5, általában nem igényel meszezést. Tavasszal mérsékelt trágyázás ajánlott, dézsában érdemes hosszú hatású műtrágyát hozzáadni, és jól áteresztő, komposzttal kevert aljzatot használni vízelvezető réteggel. A növényeket márciustól októberig ültetik, ültetés után a növényzet a csomóknál történő begyökeresedésnek köszönhetően gyorsan megtelepszik. A hajtásokat a szezon során sűrítés vagy terjedés korlátozása céljából rövidítik, leggyakrabban virágzás után és nyár végén. A területek gyors befedésére kb. 9 növényt használnak m²-ként, 30–35 cm körüli távolságra. Nálunk -34 °C-ig fagytűrő, és általában fedés nélkül telel át, dézsákban érdemes a gyökérlabdát a tartály beburkolásával megvédeni a hosszan tartó fagyástól. Általában egészséges, hosszan tartó beázás esetén levélfoltosság vagy rozsda jelenhet meg, alkalmanként csigák jelennek meg az fiatal hajtásokon. A tartósan nedves talajban gyorsabban terjedhet, és praktikus a területet szegéllyel elkeríteni, vagy tóparton kosárban nevelni. A növényzet megújítására a tövek tavasszal vagy ősszel történő osztását, vagy az egyes hajtások begyökeresítését használják.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.02.02.