Perui földicseresznye Perui fizalis

Termék részletes leírása

Physalis peruviana - egy gyümölcsfajta a burgonyafélék (Solanaceae) családjából, amely szorosan kapcsolódik a paradicsomhoz, a paprikához vagy a padlizsánhoz. Eredetileg Dél-Amerika hegyvidéki területeiről származik, különösen Peruból, Kolumbiából és Ecuadorból, ahol már évszázadok óta termesztik. Az európai felfedezések korában hozták be Európába, és fokozatosan elterjedt, mint érdekes, kis gyümölcsű növény. Elágazó, lágyszárú bokrot képez, amely körülbelül 80-120 cm magasra és 60-100 cm szélesre nő. A levelek lágyak, világoszöldek, enyhén hullámosak és finoman szőrösek. Júniusban és júliusban apró, harang alakú, krémsárga virágok jelennek meg, sötétebb középrésszel. A virágzás után jellegzetes felfújt csésze fejlődik, amely fokozatosan beburkolja a termést, és lámpás alakú burokká válik. Belül egy gömbölyű, narancssárga termés érik, átmérője körülbelül 1,5-2 cm. A velő lédús és aromás, íze kiegyensúlyozottan édeskés-savanyú, és gyakran hasonlítják az ananász, a köszméte és a citrusfélék kombinációjához. A termés tartalmaz C-vitamint, provitamin A-t, polifenolokat és rostokat. A konyhában frissen, gyümölcssalátákhoz, desszertekhez, lekvárokhoz, süteményekhez használják, vagy cukrászati termékek díszítőelemeként. Erőteljes színe és csészeleveleinek formája miatt a növény dísznövényként is dekoratív.

Termesztés: Közép-Európa viszonyai között a perui földicseresznye általában egynyári, melegkedvelő növényként, hasonlóan a paradicsomhoz, termeszthető. A növényeket a tavaszi fagyok elmúltával, általában május közepétől ültetik ki a veteményesbe. Napos, meleg és védett helyet kedvelnek, bőséges fénnyel. A talaj legyen humuszos, jól átjárható és tápláló, körülbelül pH 6–7 savassággal. Javasolt komposzt vagy szerves trágya hozzáadása, amely elősegíti a termésképződést. Az öntözést rendszeresen kell végezni, különösen a terméskötődés időszakában, de a hosszan tartó túlöntözés nem ajánlott. A növények nemcsak a szabadföldben, hanem nagyobb, legalább 10–15 literes edényekben is nevelhetők teraszokon vagy erkélyeken. A vegetációs időszak alatt körülbelül egy méter magasra nőnek, és támasztékot igényelhetnek, hasonlóan a kisebb bokros paradicsomokhoz. A termések fokozatosan érnek augusztustól októberig. A érettséget a száradó, papírszerű csészelevél és a termés könnyű elválasztása a szárról jelzi. A perui földicserje nem fagyálló, és a 0 °C alatti hőmérséklet károsítja a növényt. Melegebb körülmények között, például üvegházban vagy télikertben, több évig is túlélhet. Az ajánlott tőtávolság a növények között körülbelül 60–80 cm. A betegségek és kártevők hasonlóak, mint a paradicsomnál; leggyakrabban levéltetvek, molytetvek vagy takácsatkák jelenhetnek meg, de általában csak legyengült növényeknél vagy elégtelen légáramlás esetén.