Perzsa selyemakác 'Ombrella' Albizia julibrissin 'Ombrella'

Termék részletes leírása

Perzsa selyemakác 'Ombrella' - csúcsminőségű francia fajta, amelyet Ernest Gillet válogatott ki a neves Vilmorin faiskolában. A fa az eredeti perzsa selyemakác nemesített változata, amelynél a sűrűbb habitus és a telítettebb virágszín volt a cél. Kifejlett korában széles, ernyő alakú koronát nevel, amely kerti körülmények között 4–6 m magasra nő, szélessége pedig nem ritkán eléri a 6 m-t. Kérge sima, ezüstösszürke, idővel finom textúrát kap. Levelei kétszeresen szárnyaltak, üde zöldek, és nagyszámú, 1–2 cm hosszú apró levélkéből állnak. A teljes levél akár 40 cm hosszú is lehet, és igen könnyed, légies hatást kelt. A virágzatok júliustól augusztusig jelennek meg a hajtások végén, sűrű, 3–4 cm hosszú, rózsaszín, a közepükön sötétebb porzószálak formájában, amelyek selymes ecsetekre emlékeztetnek. A virágok édes illatot árasztanak, amely rendkívül vonzó a lepkék és a méhek számára. Elvirágzás után lapos, barna hüvelytermések fejlődnek, amelyek a pillangósvirágúak családjára jellemzőek. A levegő nitrogénjének megkötésére való képessége révén a kevésbé tápdús talajokon is jól fejlődik, és javítja azok minőségét. Kertépítészeti kompozíciókban domináns szoliterként érvényesül, amely kiválóan kiegészíti a könnyed mediterrán hangulatú modern városi kerteket vagy az ázsiai stílusú pihenőzónákat.

Termesztés: A selyemakác a napos, meleg körülményeket kedveli, a különféle talajtípusokat azonban viszonylag jól tűri, beleértve a szárazabb és szegényebb talajokat is. A jó vízelvezetésű talajt szereti, de az időszakos aszályos időszakokat is elviseli. Melegebb éghajlatra való, és érzékeny lehet a kemény fagyos telekre. A fiatal növényt érdemes a fagyok ellen védeni: a törzset megfelelő, légáteresztő anyaggal kell körbetekerni, a gyökérzónát pedig mulccsal takarni. Az idősebb, akklimatizálódott növények viszont gond nélkül elviselik a −25 °C-os hőmérsékletet is. Fagytűrésüket őszi kálium- és foszfortartalmú trágyázással fokozhatjuk. Metszést nem igényel, az alakító vagy ifjító metszést kora tavasszal, a fagyok elmúltával végezzük, és az ágakat legfeljebb hosszuk egyharmadával kurtítjuk vissza. Az ültetés ideje márciustól májusig vagy szeptemberben és októberben van, hűvösebb vidékeken a tavaszi időpont ajánlott. Hazai viszonyok között a betegségekkel és kártevőkkel szemben inkább ellenálló, csupán a késő tavaszi fagyok okozta károsodásra lehet érzékenyebb, ezek után azonban az idősebb fás részekből jól újrahajt. Megfelelően megválasztott termőhelyen és kellő gondozás mellett hosszú életű, mutatós fává fejlődik, amely nyáron finoman szűrt árnyékot ad és vonzza a beporzókat. Díszes megjelenése és látványos virágai miatt gyakran ültetik. Egzotikus szépsége és a rovarokat, lepkéket a kertbe csalogató képessége miatt népszerű.

Szerző: Lucie | Revízió: 16.2. 2026