Perzsa varázsfa 'Golden Bell Tower' Parrotia persica 'Golden Bell Tower'

Termék részletes leírása

Perzsa varázsfa 'Golden Bell Tower' - szelektált fajta, amely keskeny, oszlopos, ciprusszerű növekedésével tűnik ki. Elegáns habitusát idősebb korában is megtartja, ezért jó megoldás korlátozott helyű kertekbe, illetve függőleges hangsúlyként tájépítészeti ültetésekbe. Ez a lombhullató fa általában 6–8 méter magasra és körülbelül 2–3,5 méter szélesre nő, ágai egyenletesen helyezkednek el. Tavasszal, többnyire február végétől márciusig, még lombfakadás előtt apró, jelentéktelen, de feltűnő vörös porzószálú virágokat hoz, amelyek a hűvösebb időszakban is díszítenek. Virágzás után zöld levelei hajtanak ki, amelyek a tenyészidőszakban kellemes nyári díszt adnak, ősszel pedig intenzíven ragyogó aranysárga, narancssárga és vörös meleg tónusokra színeződnek, így a kert ősszel is különösen vonzó. Az idősebb példányokon díszes, enyhén hámló kéreg is megfigyelhető, amely érdekes textúrát kölcsönöz a fának. Kiválóan ellenáll a legtöbb gyakori betegségnek és kártevőnek. A kertben szoliter faként, hangsúlyos függőleges elemként ágyásokban vagy fasorokban, valamint szűkös helyű városi ültetésekben is jól használható, ahol őszi színe és tavaszi virágai évszakos kontrasztokat teremtenek. –30 °C-ig teljesen fagytűrő.

A perzsa varázsfa latinul Parrotia persica, Ázsiából, egészen pontosan Észak-Irán és Azerbajdzsán hegyeinek lábától származó fa. Ezekben a régiókban gyakran előfordul vegyes erdőkben. Februártól márciusig virágzik, még mielőtt a levelei kihajtanának. Virágai vörös–borvörös bojtokra emlékeztetnek, a varázsmogyoró virágaihoz hasonlóan. Cserjeként akár 5 m magasra nőhet, kisebb faként akár 10 m-esre is megnőhet. Többtörzsű, koronája szélesen terülő. Kérge barnásszürke, többnyire nagyobb lemezekben válik le, és foltokat hagy maga után, amelyek fokozatosan sötétednek. Levelei lombhullatók, szórt állásúak, tompa, lekerekített alakúak, hosszuk 5–20 cm. Viszonylag merevek és bőrszerűek, felületük szépen zöld és fényes. Korán kihajtanak, és sokáig az ágakon maradnak. Ősszel színük gyönyörű vörös, sárga és narancssárga árnyalatokra vált, egészen az aranyos tűzvörös tónusokig. A perzsa varázsfa jól tűri a szárazabb talajt, a szegényebb talajokon is megél, a napos termőhelyet kedveli, de a félárnyékot is elviseli. Talajigény tekintetében nem válogatós. Jól alkalmazkodik a semleges, enyhén savanyú és meszes talajokhoz is. Kiválóan tűri a metszést, de ritkán igényli, mivel természetes módon szabályos formát nevel. Kedvelt szoliter fa a kertben, és nagyszerűen illik a tűlevelűekhez. Sűrű sövények kialakítására is alkalmas, amelyek elegáns és egyedi jelleget adnak a kertnek.

Termesztés: Termesztéséhez napos és félárnyékos termőhely egyaránt megfelel, száraz és szeles helyeken jobb az enyhe árnyékolás és a szélvédett fekvés. Legjobban mélyebb, jó vízáteresztő, magasabb humusztartalmú talajban fejlődik, amely egyenletes nedvességet tart, tartós pangó víz nélkül. A talaj kémhatása enyhén savanyútól semlegesig bizonyul megfelelőnek, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,0. Ültetés után kéreg- vagy lombkomposzt-mulcs és az első 2–3 évben rendszeres öntözés ajánlott, később a fa a rövidebb aszályt is jobban viseli. Az intenzív őszi színekhez fontos az egyenletes nedvesség nyáron és kora ősszel. A trágyázás általában tavaszi komposzttal vagy díszfás növényekhez való kiegyensúlyozott tápanyaggal történik. Metszésre többnyire nincs szükség, az esetleges formakorrekciót virágzás után vagy nyáron végezzük. A fajta fagytűrését –26 és –29 °C közöttire teszik, a fiatal növények meghálálják a gyökérzet mulccsal való védelmét és a fagyzugoktól távoli termőhelyet. Egészségi szempontból megbízható fás szárú növény, időnként levéltetű jelenhet meg a fiatal hajtásokon, illetve tartósan csapadékos nyáron levélfoltosság. A konténeres növények ültetése márciustól novemberig ajánlott. Fasorba ültetéskor a kívánt sűrűségtől függően általában mintegy 2–3 m-es tőtávolságot választanak.

Szerző: Lucie | Revízió: 16.12. 2025