Perzsa varázsfa 'Persian Lace' Parrotia persica 'Persian Lace'

Termék részletes leírása

Parrotia persica 'Persian Lace' – a hamisárfa családjába tartozó dísznövény, amely krémszínű leveleiért, finom téli virágzásáért és színes őszi lomblevéiértt ismert. Az eredeti faj Észak-Irán és Kelet-Azerbajdzsán kaszpi területéről származik, ahol az Alborz-hegység hegyi és előhegyi erdőiben nő. A 'Persian Lace' kultivar egy olyan forma, amelynek levelei zöldtől rózsaszín-zöldig terjedők, rendletlenül krémszínű szegélyűek és helyenként világos márványzatúak. Lombhullató fának vagy több törzsű cserjének növekszik, festőien szabálytalan, idővel táguló koronával. Felnőtt állapotában átlagosan 4–6 m magas és 3–5 m széles a szokásos kertekben, tápanyagban gazdag, szabad helyen azonban fokozatosan elérheti a 8–9 m-t is. A fiatal hajtások rózsaszínes-vörösen bontanak, később a levelek zöld és krémszínű tónusokba érnek be. Ősszel sárga, narancs, vörös és purpur színekre színeződnek. Az apró virágok február és március között jelennek meg a csupasz ágakon; ezeket főként intenzív vörös porzók alkotják, szembetűnő koronalévelek nélkül. Az idősebb törzs és az erősebb ágak lepregő kérget kapnak, szürkés, barna, zöldes és krémszínű foltokkal. A kultivar kiváló választás szoliter növényként gyepbe, előkertbe, gyűjteményekbe vagy reprezentatív cserjés rétegekbe. Gyönyörűen harmonizál a hamisárfákkal, utcai juharokkal, juharokkal, Viburnumokkal, páfrányokkal, díszfüvekkel és sötét tűnyélűekkel.

A perzsa varázsfa, latinul Parrotia persica, egy Ázsiából származó fa, pontosabban Észak-Irán és Azerbajdzsán hegyvidékeinek lábainál elterülő területekről. Ezeken a régiókban gyakori a Perzsa varázsfa megtalálása vegyes erdőkben. Februárban vagy márciusban virágzik, még mielőtt a levelek kibontakoznának. Virágai vörös vagy bordó színű, fűzérszerű, az aranyvesszőre emlékeztető virágokra hasonlítanak. A cserje elérheti az 5 méteres magasságot, vagy kisebb faként akár 10 méteres magasságot is elérhet. Többtörzsű és széles elterülő koronával rendelkezik. Kérge barna-szürke színű, és általában nagyobb darabokban hámlik le, hátrahagyva foltokat, amelyek fokozatosan sötétednek. A levelek lombhullatók, váltakozó állásúak, tompa és lekerekített alakúak, hosszuk 5-20 cm. Elég merevek és bőrneműek, gyönyörű zöld, fényes felülettel. Korán hajtanak és sokáig a hajtásokon maradnak. Ősszel színük vörös, sárga, narancssárga és aranysárga-tűzvörös árnyalatokká változnak. A perzsa papagájfa jól tűri a száraz talajt, szegényebb talajokon is boldogul, és szereti a napos helyeket, de félárnyékban is megél. A talajigényeket illetően nem túl igényes a minőségre. Jól alkalmazkodott a semleges, enyhén savanyú és lúgos talajokhoz. Kiválóan tűri a metszést, de nem igényel gyakori metszést, mivel természetesen nő és szabályos formát fejlődik ki. Népszerű szoliterként a kertben, és kiválóan illeszkedik a tűlevelűekkel kombinálva. Sűrű sövények kialakítására is alkalmas, amelyek elegáns megjelenést és egyediséget kölcsönöznek a kertnek.

Növesztés: Napos és félárnyékos hely alkalmas a növesztéshez, száraz és szeles helyeken jobb a könnyű árnyékolás és a szélvédett fekvés. Legjobban mély, jól szellőző, magas humusz tartalmú talajban fejlődik, amely egyenletes nedvességet tart, hosszú távú pangó víz nélkül. A talaj reakciója enyhén savanyútól a semlegesig terjed, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,0. Az ültetés után ajánlott mulcsot (kéreg vagy avar) használni, és az első 2-3 évben rendszeres öntözést végezni, később a fa jobban elviseli a rövidebb szárazságot is. Az intenzív őszi színekhez fontos a nyári és kora őszi folyamatos nedvesség. A trágyázás általában tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott műtrágyával történik díszfák számára. A metszés általában nem szükséges, az esetleges alakigazításokat virágzás után vagy nyáron végzik el. A kultivár fagyállósága körülbelül -26 és -29 °C között van, a fiatal növények értékelik a gyökerek mulccsal való védelmét és a fagyos völgyektől távoli helyet. A növény általában egészségügyileg megbízható, néha levéltetvek jelenhetnek meg az új hajtásokon, vagy levélfoltosság hosszú, nedves nyarakon. Konténeres növények ültetése márciustól novemberig alkalmas. Fasorba történő ültetéskor általában 2–3 m távolságot választanak a kívánt sűrűségtől függően.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.29