Perzsa varázsfa Parrotia persica

Termék részletes leírása

Perzsa varázsfa - Ázsiából származó fa, különösen az Iráni-hegység és Azerbajdzsán északi lábainál elterülő területekről. Ezeken a régiókban gyakori a Perzsa varázsfa megtalálása vegyes erdőkben. Februárban vagy márciusban virágzik, még mielőtt a levelek kibontakoznának. Virágai vörös vagy bordó színű, fűzérszerű, az aranyvesszőre emlékeztető virágokra hasonlítanak. A cserje elérheti az 5 méteres magasságot, vagy kisebb fává fejlődve akár a 10 méteres magasságot is. A korona szélesen elterülő. A kérge barna-szürke színű, és általában nagyobb darabokban válik le, foltokat hagyva maga után, amelyek fokozatosan sötétednek. Az idősebb példányoknál ez a jelenség nagyon dekoratív. A növény levelei lombhullatóak, váltakozó állásúak, tompa és lekerekített alakúak, és 5-20 cm hosszúak. Elég merevek és bőrneműek, gyönyörű zöld, fényes felülettel. Korán hajtanak és sokáig a hajtásokon maradnak. Ősszel színük vörös, sárga, narancssárga és aranysárga-tűzvörös árnyalatokká változnak. A perzsa papagájfa népszerű szoliter fa a kertben, és kiválóan illeszkedik a tűlevelűekkel kombinálva. Sűrű sövények kialakítására is alkalmas, amelyek elegáns megjelenést és egyediséget kölcsönöznek a kertnek.

Perzsa varázsfa latinul Parrotia persica, egy Ázsiából származó fa, pontosabban Észak-Irán és Azerbajdzsán hegyvidéki területeiről. Ezeken a régiókban gyakori a Perzsa varázsfa megtalálása vegyes erdőkben. Februárban vagy márciusban virágzik, még mielőtt a levelek kibontakoznának. Virágai vörös vagy bordó színű, fűzérszerű, az aranyvesszőre emlékeztető virágokra hasonlítanak. A cserje elérheti az 5 méteres magasságot, vagy kisebb faként akár 10 méteres magasságot is elérhet. Többtörzsű és széles elterülő koronával rendelkezik. Kérge barna-szürke színű, és általában nagyobb darabokban hámlik le, hátrahagyva foltokat, amelyek fokozatosan sötétednek. A levelek lombhullatók, váltakozó állásúak, tompa és lekerekített alakúak, hosszuk 5-20 cm. Elég merevek és bőrneműek, gyönyörű zöld, fényes felülettel. Korán hajtanak és sokáig a hajtásokon maradnak. Ősszel színük vörös, sárga, narancssárga és aranysárga-tűzvörös árnyalatokká változnak. A perzsa papagájfa jól tűri a száraz talajt, szegényebb talajokon is boldogul, és szereti a napos helyeket, de félárnyékban is megél. A talajigényeket illetően nem túl igényes a minőségre. Jól alkalmazkodott a semleges, enyhén savanyú és lúgos talajokhoz. Kiválóan tűri a metszést, de nem igényel gyakori metszést, mivel természetesen nő és szabályos formát fejlődik ki. Népszerű szoliterként a kertben, és kiválóan illeszkedik a tűlevelűekkel kombinálva. Sűrű sövények kialakítására is alkalmas, amelyek elegáns megjelenést és egyediséget kölcsönöznek a kertnek.

Termesztés: A termesztéshez napos és félárnyékos helyszín is alkalmas, száraz és szeles helyeken jobb a könnyű árnyékolás és a védett fekvés. Legjobban mély, jól szellőző, magas humusz tartalmú talajban fejlődik, amely egyenletes nedvességet tart, hosszú távú pangó víz nélkül. A talaj reakciója enyhén savanyútól a semlegesig terjed, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,0. Az ültetés után ajánlott mulcsot (kéreg vagy avar) használni, és az első 2-3 évben rendszeres öntözést végezni, később a fa jobban elviseli a rövidebb szárazságot is. Az intenzív őszi színekhez fontos a nyári és kora őszi folyamatos nedvesség. A trágyázás általában tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott műtrágyával történik díszfák számára. A metszés általában nem szükséges, az esetleges alakigazításokat virágzás után vagy nyáron végzik el. A kultivár fagyállósága körülbelül -26 és -29 °C között van, a fiatal növények értékelik a gyökerek mulccsal való védelmét és a fagyos völgyektől távoli helyet. A növény általában egészségügyileg megbízható, néha levéltetvek jelenhetnek meg az új hajtásokon, vagy levélfoltosság hosszú, nedves nyarakon. Konténeres növények ültetése márciustól novemberig alkalmas. Fasorba történő ültetéskor általában 2–3 m távolságot választanak a kívánt sűrűségtől függően.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2025.12.15