Pettyes lizinka Lysimachia punctata

Termék részletes leírása

Pettyes lizinka - díszévelő, amely Délkelet-Európából, valamint Kis-Ázsia és a Kaukázus szomszédos területeiről származik, a természetben nedvesebb réteken és ritkás erdőszegélyekben nő. A kertben bokros, felálló, támaszt nem igénylő habitust alakít ki, általában 60–100 cm magas és 30–50 cm széles, rövid föld alatti rizómákkal. Levelei lándzsásak vagy tojásdadok, feltűnően három-négy tagú örvökben állnak, élénkzöldek, és apró mirigyek finoman pettyezik őket. Júniustól augusztusig a levélhónaljakban körülbelül 2 cm átmérőjű, sárga, csésze alakú virágok nyílnak, így a szárak szabályos emeletekben álló sárga oszlopokra emlékeztetnek. Virága méhlegelő, természetes hatású ültetésben jól illeszkedik gólyaorrok, kasvirágok, tollbugák, harangvirágok és díszfüvek mellé, víz közelében nőszirmokhoz és legyezőfüvekhez is. A közönséges lizinkához (Lysimachia vulgaris) képest alacsonyabb, virágzata pedig a szár mentén szétszórtan helyezkedik el, nem csupán a felső bugában. A virágok fokozatosan nyílnak, ezért az elnyílt részek rendszeres eltávolításával hosszabb ideig marad díszes. Nagyobb edényekbe is ültethető, ahol növekedése természetes módon mérséklődik, örvös levelei pedig közelről is érvényesülnek. A beporzók számára is vonzó, odacsalogatja a lepkéket és a méheket.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban egyaránt jól érzi magát, forró kertekben a nedvességet megtartó talajban fejlődik jobban. Átlagos kerti földben is termeszthető, a vályogtól az agyagos vályogtalajig, enyhén savanyú és gyengén lúgos közegben is, tájékoztató jelleggel pH 5,5–7,8 mellett. A rövid szárazságot elviseli, de egyenletes nedvesség és mulcs mellett biztosabban virágzik. Márciustól októberig ültethető, felületi telepítéshez négyzetméterenként körülbelül 7–9 tő ajánlott, kb. 35–40 cm-es tőtávolsággal. A kifejlett tövek hazai viszonyok között -34 °C-ig fagytűrők, téli takarást nem igényelnek. A szezon végén föld feletti része visszahúzódik, tavasszal újrahajt, megfiatalítása a tövek tavaszi vagy őszi szétosztásával történik. Általában egészséges, tartós túlöntözés esetén levélfoltosság és rozsda jelentkezhet, a fiatal állományban ritkán csigák is megjelenhetnek. Nagyon tápdús és nedves helyen rizómáival gyorsabban terjed, ezért érdemes gyökérzárral vagy a szélek rendszeres leválasztásával számolni. Elvirágzás után az állomány visszavágható, ami korlátozza az esetleges magszórást és tömörebb töveket eredményez. Edényben egyenletes öntözés és május–júniusban kis adagú tápanyag-utánpótlás ajánlott, a túlzott nitrogén inkább a szárak megnyúlását okozza. Virágos szárai friss csokrokba is felhasználhatók, vázában általában néhány napig díszítenek. A teljes méret eléréséhez az ültetéstől számítva általában 2–4 év elegendő, a víz- és tápanyagellátástól függően.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026