Pfitzer-boróka 'Old Gold' Juniperus x pfitzeriana 'Old Gold'

Termék részletes leírása

Pfitzer-boróka 'Old Gold'  - a Juniperus chinensis és a Juniperus sabina keresztezéséből származó hibrid boróka örökzöld kultivárja. A régebbi kertészeti szakirodalomban Juniperus × media 'Old Gold' vagy Juniperus chinensis 'Old Gold' néven is előfordulhat. A kultivár a 20. század 50-es éveinek közepén jelent meg mutációként a 'Pfitzeriana Aurea' növényen, a hollandiai Boskoopban működő F. J. Grootendorst faiskolában. Szélesen terülő növekedésű, emeletesen álló vagy enyhén ívelő ágai a végükön kissé lehajlanak. Évente nagyjából 20–30 cm-t nő, inkább szélességben, mint magasságban. 10 év alatt mintegy 1–1,5 m magasra és 2,5 m szélesre nőhet, idősebb korban megközelítőleg 1,5–2 m magas és 2–3 m széles. Lombja sűrű, túlnyomórészt pikkelyes, a fiatal hajtások élénk aranysárgák, az idősebb részek bronzos sárga vagy sárgászöld árnyalatúvá válnak. Színe télen is díszes marad, ilyenkor valamivel mélyebb és bronzosabb lehet. A kultivár szoliterként, csoportosan, rézsűn, előkertben, sziklakertben, kavicsos ültetésben és alacsonyabb örökzöld takarásként is jól mutat. Szélessége révén jól kitölti a teret, és visszaszoríthatja a gyomosodást. Kompozícióban szép kontrasztot alkot a kékesszürke tűlevelűekkel, a sötét lombú cserjékkel és a kővel. Nagyobb kiterjedésű ültetésekben is jól érvényesül, ahol arany lombja megtöri az összefüggő sötétzöld felületeket. 

A Pfitzer-boróka kedvelt díszítő tűlevelű, amely a kínai boróka (Juniperus chinensis) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) keresztezéséből jött létre. A fajra közepes méret, sűrű és tömött növekedés jellemző, alakja változatos lehet – a felálló cserjéktől az alacsonyabb, félgömb alakú vagy terülő formákig. Általában 1–3 méter magasra és 1–2 méter szélesre nő, így sokféle kerti felhasználásra alkalmas, például szoliterként, sövénybe, csoportos ültetésbe vagy alacsonyabb fekvésekben talajtakaró fás szárúként. Levelei pikkelyesek, aprók, sűrűn borítják az ágakat, és a kultivártól függően különböző zöld, kékeszöld vagy sárga árnyalatúak lehetnek. Ellenállóképességének, igénytelenségének és díszítő megjelenésének köszönhetően a Pfitzer-boróka a kertépítészet igen kedvelt fás szárú növénye, amely egész évben színesebbé és élénkebbé teszi a teret.

Termesztés:  Napos, esetleg enyhén félárnyékos termőhelyet kedvel, ideálisan mérsékelten szélvédett helyen, ahol kisebb az ágak nehéz hó okozta törésének veszélye. A talaj legyen jó vízáteresztő, homokos vályog vagy vályog, tartós pangó víz nélkül, kémhatása nagyjából pH 6–8 között, az enyhén lúgos, meszes talajt is elviseli. A konténeres növényeket márciustól novemberig ültetjük, a földlabdánál valamivel szélesebb gödörbe, kötött talajban durvább kavicsból készült drénréteggel a víz gyors elvezetéséhez. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeres öntözés ajánlott, később a növény jól tűri a szárazságot. A trágyázás mérsékelt, általában elegendő tavasszal egyszeri adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való műtrágya. A talaj felszíne kaviccsal vagy kéreggel takarható, így mérséklődik a gyomosodás és a nedvességingadozás. Metszést alig igényel, tavasszal általában csak a száraz vagy sérült hajtásokat távolítjuk el, és szükség szerint enyhén igazítjuk a korona körvonalát. A kínai boróka körülbelül -24 és -26 °C között teljesen fagytűrő, téli takarást nem igényel, jó vízelvezetés mellett a kert száraz és napos részeinek megbízható tűlevelűi közé tartozik. Sűrűbb ültetésben és túl nedves helyen a hajtások gombás betegségei jelentkezhetnek, ezért jól szellőző termőhely és a tartós túlöntözés elkerülése ajánlott. Csoportos ültetésnél kb. 1–1,5 m tőtávolságot választunk, rézsűn nagyjából 1–2 db-ot négyzetméterenként, hogy az állomány fokozatosan záródjon, és egész évben mutatós, könnyen fenntartható tűlevelű elemet alkosson.

Szerző: Kristýna | Revízió: 08.09. 2026