Picrasma quassioides Picrasma quassioides

Termék részletes leírása

Picrasma quassioides - a simarubafélék családjába tartozó lombhullató fa, amely a Himalájától Kelet-Ázsia mérsékelt övi tájaiig (Kína, Korea, Japán) őshonos. A természetben erdőkben és erdőszéleken nő, gyakran mélyebb, nedvesebb talajokon. A kertben általában 10–15 m magas és mintegy 6–8 m széles, rendezett koronájú fává fejlődik. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 15–40 cm hosszúak, 7–15, szabálytalanul fűrészes szélű levélkéből állnak, és szétdörzsölve enyhén aromás illatúak lehetnek. Májustól júniusig apró, zöld vagy sárgászöld virágokból álló bugák jelennek meg, amelyek nem feltűnőek, de vonzzák az apró beporzó rovarokat. Elvirágzás után kis csonthéjas termések képződnek, amelyek először pirosak, majd szeptember és október fordulóján érve feketére sötétednek. Őszi lombja sárgára, narancssárgára vagy vöröses árnyalatúra színeződik. Kérge és fája erősen keserű, a hagyományos felhasználásban keserű kivonatokat és festékanyagokat készítettek belőlük, a modern gyakorlatban a kvasszinoid típusú anyagok növényvédő szerekben való alkalmazását is említik. Kompozícióban jól illik juharokkal, kőrisekkel, bangitákkal és somokkal, ahol összetett levele finom textúrát ad.

Termesztés: Magyarországi termesztéshez a teljes napos vagy félárnyékos termőhely válik be, ideálisan szélvédett helyen, hogy a téli kiszáradás mérséklődjön. Legjobb számára a mélyebb, humuszos és tápdús, állandóan enyhén nedves, de jó vízáteresztő talaj, nagyjából 6,0–7,5 pH-val. A tartós pangó víz és a szélsőséges szárazság gyengébb növekedésben és a levelek idő előtti sárgulásában mutatkozhat meg, begyökeresedés után azonban a fa a rövidebb száraz időszakokat is elviseli. Ültetése általában márciustól májusig vagy szeptembertől novemberig történik. Szoliterként legalább 6–8 m szélességű helyet kell hagyni neki, sorba ültetve a fák közötti távolság nagyjából 5–7 m. A trágyázás inkább szerves, tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó trágyával, hogy a hajtások jól beérjenek. Metszésre általában nincs szükség, a korona esetleges ritkítását télen vagy kora tavasszal végezzük. Fagytűrését az európai források nagyjából -20 °C körülire teszik, védett fekvésben valamivel alacsonyabbra is, a fiatal növényeket érdemes mulccsal és szélvédett hellyel óvni a hótakaró nélküli fagyoktól. A betegségek és kártevők közül levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, többnyire csak a talaj és a vízellátás okozta stressz esetén. A bálványfával (Ailanthus altissima) ellentétben nem hoz tömegesen gyökérsarjakat, és általában nem viselkedik invazívan, ami megkönnyíti a hosszú távú gondozást. Városi ültetésben elviseli a szennyezett levegőt, ha gyökérzónája nem tömörödött. Edényben csak fiatal korában nevelhető, ekkor rendszeres öntözést és a földlabda téli védelmét igényli.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.02. 2026