Pikkelyes boróka 'Golden Flame' Juniperus squamata 'Golden Flame'

Termék részletes leírása

Pikkelyes boróka 'Golden Flame' - különleges boróka, a fajtát felemelkedő, szabálytalanul vázaszerű vagy szélesen szétterülő habitus és sűrű elágazás jellemzi. Tűszerű, hegyes lombozata örvökben áll, és egyedülálló, kiméra eredetű tarkázottságot mutat. A tűlevelek alapszíne acélos kékesszürke, a véletlenszerűen elhelyezkedő egész hajtások vagy azok részei azonban élénk krémsárga vagy aranysárga színben hajtanak ki, ami a koronában lobogó lángocskák benyomását kelti. Lassan növekszik, tízéves korára a cserje körülbelül 60–80 cm magas és hasonlóan 80–100 cm széles. Idős korában 1–1,5 méter magasra és legfeljebb 1,5 méter szélesre nőhet. Egylaki vagy kétlaki növény, termései apró, tojásdad tobozbogyók, amelyek érésük után fényes fekete színűek. Szövetei illóolajokat tartalmaznak, amelyek szétdörzsölve kellemesen illatoznak. A kertépítészetben a fajtát szívesen társítják bíbor lombú fás szárú növényekkel és virágzó csarabokkal, illetve szoliterként ültetik kőtörmelékes ágyásokba és kővályúkba.

A pikkelyes boróka örökzöld tűlevelű, amely sűrű, kompakt növekedéséről és díszes, pikkelyes lombozatáról ismert; ez kékeszöld vagy szürkészöld árnyalatú lehet. Ez a borókafaj általában 1–3 méter magasra nő, szétterülő, párnaszerű vagy bokros formája miatt sziklakertekbe, ágyásokba és talajtakaró növényként is alkalmas. Vonzó lombozata és kompakt formája miatt a pikkelyes borókát gyakran használják modern kertekben és sziklakertekben, de élősövények és alacsony ágyásszegélyek részeként is. Gondozási igénye minimális, a kívánt forma és a növény egészségének megőrzéséhez elegendő az alkalmankénti metszés.

Termesztés: A boróka termesztése nem igényes, de jó vízáteresztő, télen sem pangó vizes talajt kell biztosítani számára. Teljes napon fejlődik a legjobban, a félárnyékot is elviseli, árnyékban azonban felritkul és elveszíti kék árnyalatát. Alkalmasak számára a homokos vályog- vagy köves, drénezett közegek, körülbelül 5,5–8,0 pH-val, a meszes altalajt is jól tűri. Az ültetést követő első évben kulcsfontosságú a rendszeres öntözés, meggyökeresedése után jelentősen ellenáll a szárazságnak, a szelet és a városi környezetet is elviseli. A trágyázás rendszerint egy mérsékelt tavaszi, tűlevelűeknek szánt adagra korlátozódik, a túlzott nitrogén puhább hajtásokhoz vezet. Metszésre általában nincs szükség, az esetleges korrekciókat tél végén vagy kora tavasszal végezzük a sérült hajtások eltávolításával. A nehéz, nedves hóval sújtott területeken beválik a korona téli összekötése, hogy az ágak ne nyíljanak szét. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők az időjárástól függően, edényben ajánlott a földlabdát a átfagyástól védeni. A beérett növények fagytűrése körülbelül -28 és -34 °C közötti. Az éves hajtásnövekedés gyakran 10–20 cm körül alakul, idős korában a kertekben nagyjából 1–1,5 m magasság és legfeljebb 1,5 m szélesség várható. Sorba ültetéskor körülbelül 0,6–0,8 m tőtávolság hagyandó, szoliterek és csoportok esetén 0,8–1,2 m. A betegségek és kártevők közül előfordulhat takácsatka, teknőspajzstetű és a Gymnosporangium nemzetség okozta rozsdabetegségek, ezért érdemes a növényeket szellősen tartani és nem túlöntözni.

Szerző: Nikol | Revízió: 2.6. 2026