Pindoszi imola Centaurea pindicola

Termék részletes leírása

Pindoszi imola - alacsonyabb termetű imolafaj. A Balkán délnyugati hegyvidékeiről származik, elsősorban a Pindosz-hegységből és más görögországi hegytömbökből, ahol nyílt fekvésű, köves lejtőkön és törmeléklejtőkön él. Kertben alacsony, tömör, tőlevélrózsás csomót nevel, és csak mérsékelten terjed, így a kompozícióban megtartja formáját. Levelei lándzsásak vagy lantosan karéjosak, szürkészöldek és finoman molyhosak, gyakran ezüstös árnyalattal. Virágzáskor rövid szárak fejlődnek, amelyek egyenként hordozzák a nagyjából 3–4 cm-es, olykor ülő fészkeket. A szélső virágok krémfehérek, a közép felé ezüstös tónusokba mennek át, közelről pedig a csöves virágok finom rajzolata is szembetűnik. A fészekpikkelyek sötét függelékei világos rojtokkal és rövid tüskecskével díszítettek, így a virágfej elvirágzás után is dekoratív marad. A növény méhcsalogató, sziklakertben, kavicsos ágyásban és kővályúban egyaránt jól mutat. Természetközeli ültetésekben világos foltként hat a szárazságtűrő évelők között, és jól illik ternyékhez, kökörcsinekhez, alacsony szegfűfajokhoz, zsályákhoz és csenkeszekhez. Kisebb csokrokban vágott virágként is felhasználható.

Termesztés: A teljes napsütést és a jó vízáteresztő, inkább soványabb, kavicsos, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajt kedveli. Nehéz agyagtalajon a vízelvezetés és a megemelt ágyás segít, mivel télen a tartós pangó víz árt neki. Ültetés után egyenletes nedvességet igényel, begyökeresedés után elviseli a nyári szárazabb időszakokat, és tavasszal elegendő számára egy mérsékelt komposztos trágyázás. A kavics- vagy apró zúzalékmulcs visszaszorítja a gyomokat, és tisztán tartja a tőlevélrózsát. Az elnyílt fészkek eltávolítása meghosszabbítja a virágzást és mérsékli az önvetést, amely meleg fekvésben előfordulhat, a virágzatok meghagyásával viszont szárításra alkalmas anyag nyerhető. Tavasszal a tőlevélrózsa elszáradt maradványait eltávolítjuk, az idősebb töveket 3–4 évente érdemes tőosztással megújítani, hogy megőrizzék életerejüket. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserépben, ásványi közegben nevelhető, ilyenkor rendszeresebb öntözést igényel, mint szabad földben. Hazai viszonyok között fagytűrő, nagyjából −34 °C-ig, legjobban jól szellőző helyen, téli átnedvesedés nélkül telel. Márciustól októberig ültethető, a szokásos tőtávolság 40–50 cm, ami körülbelül 4–6 tő négyzetméterenként. Betegségek közül sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetű, többnyire komolyabb kár nélkül.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026