Piros margitvirág 'Robinson Rot' Tanacetum coccineum 'Robinson Rot'

Termék részletes leírása

Piros margitvirág 'Robinson Rot' - az évelő a Kaukázus és Észak-Irán hegyvidéki és hegylábi területeiről származik, ahol természetes körülmények között nyílt réteken, köves lejtőkön és világos erdőszegélyeken fordul elő. A 'Robinson Rot' fajta a Robinson-hibridek csoportjába tartozik, amelyeket a 20. század elején nemesítettek nagyobb virágok, egységes színezet és szilárdabb szárak elérése céljából. A növény felálló, jól elágazó, mintegy 60-80 cm magas és 40-50 cm széles csomókat fejleszt. Lombozata finoman szárnyasan szeldelt, középzöld, érintésre enyhén aromás. Júniustól augusztusig a szilárd szárak végén egyenként jelennek meg a 6-8 cm átmérőjű fészekvirágzatok, amelyeket mélyvörös nyelves virágok és feltűnő sárga közép alkot. A virágok nagyobb távolságból is jól láthatók, vonzzák a beporzó rovarokat, és vágott virágnak is alkalmasak. A fajta elsősorban évelőágyásokban, vidéki és történeti kertekben, valamint természetközeli ültetésekben érvényesül, ahol jól társítható csillagfürtökkel, bazsarózsákkal, díszfüvekkel, zsályákkal vagy varjúhájakkal.

Termesztés: Legmegfelelőbb számára a teljes napsütés, ahol a növények szilárd, felálló szárakat fejlesztenek és rendszeresen hoznak virágot. Az enyhe félárnyékot is elviseli, ott azonban a szárak megnyúlhatnak, és a virágzás kissé gyengülhet. A talaj legyen jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús vagy szegényebb, jó vízelvezetéssel. Az ajánlott pH 6,0-7,5 között van. A tartósan túlnedvesedő vagy nehéz agyagos talajok növelik a gyökérnyak rothadásának kockázatát, különösen télen. A növények márciustól októberig ültethetők, ideálisan 35-40 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként mintegy 6-8 tőnek felel meg. Öntözésre elsősorban ültetés után és hosszabb aszályos időszakokban van szükség, a túlzott vízmennyiség azonban nem kívánatos. A trágyázás tavaszi mérsékelt tápanyag-utánpótlásra korlátozódik, mert a tápanyagtöbblet a szárak szilárdságának rovására buja növekedést idéz elő. Virágzás után a föld feletti rész fokozatosan visszahúzódik, az elnyílt szárak az ágyás rendezett megjelenése érdekében eltávolíthatók. Tavasszal ajánlott a száraz maradványokat tőből visszavágni. A növény mintegy -30 °C-ig teljesen fagytűrő, téli takarást nem igényel. A faj általában ellenálló a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, és jól tűri a szokásos nyári szárazságot.

Szerző: Jana | Revízió: 9.1.2026