Pompás jukka 'Variegata' Yucca gloriosa 'Variegata'

Termék részletes leírása

Pompás jukka 'Variegata' - örökzöld jukka az USA délkeleti partvidékéről, ahol száraz, homokos dűnéken és napnak, szélnek és sós permetnek kitett bozótosokban nő. Ennek megfelelő a levelek felépítése is: merevek, bőrszerűek, viaszos felületűek, így jól korlátozzák a párologtatást. A 'Variegata' fajta kardszerű levelekből álló tömör tőlevélrózsát fejleszt sárgászöld közepű, zöld szegélyű levelekkel. A hidegebb időszakban a tarkázottság gyakran krémszínűvé szelídül, és bronzos árnyalatok is megjelenhetnek. A levélszélek természetes módon finom szálakra foszlanak, ami a növény jellegzetes, „fonalas” rajzolatát adja. Júliustól augusztusig a lomb fölé körülbelül 1,2–1,8 m magas, szilárd virágszár emelkedik, bókoló krémfehér harangokból álló bugával. A virágok mézelők, virágzáskor méhek és poszméhek látogatják, elnyílás után magvas toktermések képződhetnek. A növény egész évben építészeti hangsúlyt ad, kiemeli a kasvirágok, cickafarkak és őszirózsák világos virágait, a modern kavicsos kiültetésekbe pedig függőleges vonalat visz.

Termesztés:  A növénynek a teljes napfény és a meleg, jól szellőző, télen szárazabb termőhely felel meg. Legjobban kaviccsal vagy homokkal kevert, jó vízáteresztő talajban fejlődik, a meszes alapot is elviseli, a megfelelő pH körülbelül 6,5–8,0. Öntözésre főleg ültetés után és tartós aszályban van szükség, a téli túlnedvesedés növeli a tenyészőcsúcs rothadásának kockázatát. A trágyázás mértékletes, szegényebb talajon elegendő egy tavaszi adag kiegyensúlyozott trágya. Az elnyílt virágszárakat tövüknél távolítják el, a száraz leveleket kifésülik. Jó vízelvezetésű talajban a beérett tőlevélrózsák körülbelül -25 °C-ig fagytűrők, hidegebb vidékeken a téli szárazság és a téli csapadék elleni könnyű takarás segít. Tavasszal vagy kora ősszel ültetik, körülbelül 70–90 cm-es tőtávolsággal, ami négyzetméterenként nagyjából 1–2 növénynek felel meg. Edényben drénréteg és a gyökérlabda téli védelme ajánlott. A fiatal növényeknél az első teleken beválik a tartós nedvesség elleni védelem, különösen kötött talajon és fagyzugos helyeken. A teleltetés gyakran a tőlevélrózsa közepének száraz letakarásából és az edényes növények öntözésének csökkentéséből áll. A leggyakoribb probléma a rossz vízelvezetés miatti rothadás, illetve hűvös, csapadékos nyáron a levélfoltosság.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.12.2025