Pompás peremizs Inula magnifica

Termék részletes leírása

Pompás peremizs - az őszirózsafélék családjába tartozó termetes évelő, amelyet tekintélyes habitusáért, nagy leveleiért és feltűnő, sárga virágfészkeiért ültetnek. A Kaukázus és Nyugat-Ázsia területéről származik, ahol üdébb hegyi réteken, erdőszéleken és tápanyagban gazdagabb talajokon él. A kertben erős tövet fejleszt, egyenes, gyakran vöröses-bíboros árnyalatú szárakkal és nagy, szőrös, tojásdad levelekkel. Lombja körülbelül 80–120 cm magas, virágzáskor általában 150–200 cm-re nő, tápdús és üdébb talajon ennél valamivel magasabb is lehet. A tő szélessége 80–100 cm. Júliustól augusztusig elágazó szárain körülbelül 10–15 cm átmérőjű, nagy, sárga virágfészkek nyílnak. A keskeny nyelves virágok mélysárga korongot vesznek körül, a virágzatok pedig lazább, természetesebb, botanikus rajzolatú napraforgókra emlékeztetnek. Virágai vonzzák a méheket, poszméheket, lepkéket és más rovarokat. Nagy évelőágyások hátsó részébe, kerítések mellé, vízfelületek közelébe, üdébb rétek szélére, természetközeli kompozíciókba és szoliter hangsúlyként is ajánlott. Jól illik a kínai nádtippanhoz, a kékperjéhez, a legyezőfüvekhez, a sédkenderekhez, a sásliliomokhoz, a gólyaorrokhoz, az őszirózsákhoz, a kasvirágokhoz és kúpvirágokhoz, a lizinkákhoz és a lila virágú évelőkhöz. Virágai vázába vághatók, szárítva természetes díszekhez is felhasználhatók. A rokon peremizsfajok közül néhányat hagyományosan a gyógynövényhasználatban is alkalmaznak, ezt a fajt azonban elsősorban dísznövényként ültetik.

Termesztés: Hazai viszonyok között megbízható, ha elegendő hely, napfény és nyáron ki nem száradó talaj áll rendelkezésére. Legjobban napos vagy enyhén félárnyékos, jól szellőző, az erős széltől védett termőhelyen fejlődik, mivel a szél kidöntheti a magas szárakat. A talaj legyen mélyebb rétegű, tápdús, humuszos, vályogos vagy agyagos vályog, nyirkos, de jó vízáteresztő, pH-ja körülbelül 6,0–7,8. Elviseli a semleges és enyhén lúgos kémhatást, rövid ideig a kötöttebb talajt is, a tartós téli pangó víz azonban nem kedvez neki. Ültetése márciustól májusig, valamint szeptembertől októberig végezhető. Csoportos ültetésnél a kívánt hatástól függően 1–3 db kerül egy m²-re, az ajánlott tőtávolság 70–100 cm. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, az idősebb tövek a rövid szárazságot elviselik, de hosszabb nyári aszály idején száraik veszítenek tartásukból, virágaik pedig kisebbek lesznek. Tavasszal jót tesz neki a komposzt vagy egy lassan ható évelőtrágya. Szeles helyen virágzás előtt ajánlott a támasztás. Az elnyílt szárak eltávolíthatók, vagy a magok és a téli látvány kedvéért meghagyhatók. Tavasszal a száraz részeket a talaj felett vágjuk vissza. Fagytűrése magas, körülbelül −30 °C-ig. Betegségek ritkán jelentkeznek, nedves és sűrű állományban előfordulhat lisztharmat, levélfoltosság, a fiatal hajtásokat pedig a csigák károsíthatják. Mérete és vízigénye miatt edényben csak nehezen nevelhető.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.06. 2026