Pompás szivarfa 'Pulverulenta' Catalpa speciosa 'Pulverulenta'

Termék részletes leírása

Pompás szivarfa 'Pulverulenta' - kisebb vagy közepes termetű lombhullató fa, amely kifejlett korában 3–5 m magasra nő, koronája 3–4 m széles. A fajta legfőbb jellemzője óriási, széles tojásdad, szíves vállú levele. A levéllemez teljes felületét apró fehér és krémszínű foltok, pöttyök és márványozás borítja világoszöld alapon, így a lombozat összhatása ezüstös. Júniustól júliusig nagy, széles harang alakú fehér virágokat hoz, amelyek torkában sárga csíkok és bíbor pettyek láthatók. A virágok dús, felálló bugákban nyílnak, és finom illatot árasztanak. Elvirágzás után termései fejlődnek: igen hosszú, keskeny, babhüvelyre emlékeztető toktermések, amelyek a lombhullás után is a fán maradnak. Érdekesség, hogy a levelek márványozottsága genetikailag stabil, és más tarka levelű növényekkel ellentétben a hajtások nem zöldülnek vissza. A növény jól bírja az alacsony hőmérsékletet, -24 °C-ig fagytűrő. A kertben elsősorban feltűnő, színes szoliterként érvényesül kisebb és közepes méretű kertekben, előkertekben vagy modern átriumokban. Világos lombozatával kiválóan feldobja a kert sötétebb zugait, csoportos ültetésben pedig hatásos kontrasztot alkot a sötétzöld vagy bíbor lombú fás szárú növényekkel. Laza facsoportokba ültetve a törzsek között legalább 4 m tőtávolság ajánlott, hogy a koronának elegendő helye legyen természetes, félgömb alakú fejlődéséhez.

Termesztés: Meleg, védett termőhely ajánlott, ideálisan teljes napon vagy enyhe félárnyékban. A bőséges fény segíti a levelek márványozottságának élénk kirajzolódását. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, jó vízáteresztő, inkább üdén nedves, tartós pangóvíz és szélsőséges kiszáradás nélkül. Az enyhén savanyú vagy semleges pH a legmegfelelőbb, a szivarfa azonban toleráns fás szárú növény, az enyhén lúgos talajt is elviseli. Ültetés után jót tesz neki a rendszeres öntözés és a törzs körüli szerves mulcsréteg, amely csökkenti a párolgást és a talajhőmérséklet ingadozását. Az első években a hidegebb vidékeken a törzs tövének enyhe téli takarása ajánlott. Fagytűrése -24 °C körül van, az idősebb, jól begyökeresedett fák jobban átvészelik a telet, a fiatalabb példányoknál fagyzugos helyen az ágak csúcsa időnként elfagyhat, tavasszal azonban többnyire jól regenerálódik. A szivarfa jól reagál a metszésre, amelyet lombhullás után vagy kora tavasszal végeznek. Az ifjító metszés segít megőrizni a tömör koronát, és erős, dús lombú hajtások képződését serkenti. Nagyobb kertekben a fákat egyesével ültetik, fasorokban és sorültetésben a várható koronamérettől függően 3–5 m tőtávolság ajánlott. A betegségek és kártevők közül ritkán levéltetvek vagy levélfoltosság jelentkezhet, ezek azonban általában nem befolyásolják lényegesen a fa életerejét. Megfelelő termőhelyen és alapvető gondozással feltűnő, hosszú életű kerti domináns, amely a különleges lombozat hatását kellemes nyári árnyékkal ötvözi.

Szerző: Lucie | Revízió: 1.6. 2026