Pünkösdi szegfű 'Badenia' Dianthus gratianopolitanus 'Badenia'

Termék részletes leírása

Pünkösdi szegfű 'Badenia' - Közép-Európa hegyvidéki és dombvidéki faja, amely a természetben köves, gyakran meszes lejtőkhöz és sziklakibúvásokhoz kötődik. A 'Badenia' fajta alacsony, rendkívül tömör párnákat fejleszt keskeny, szálas, kékesszürke vagy szürkéskék levelekkel, amelyek áttelelnek, így az ágyás szerkezetét télen is megtartják. Kifejlett állapotban az állomány általában 15–20 cm magas és 25–35 cm széles, szélein lassan terjed, és összefüggő sávvá zárul. Májusban és júniusban a levelek fölé szilárd szárak emelkednek feltűnő, rózsaszín, körülbelül 3–4 cm átmérőjű virágokkal. A virágok finoman rojtosak, és gyakran kellemes illatúak, ezért olyan helyekre is illenek, ahol az ültetés mellett járnak vagy ülnek. Az állomány méhcsalogató, nem tüskés, és kiválóan érvényesül sziklakertekben, száraz ágyások szegélyén, edényekben, valamint alacsony, örökzöld szegélyként, amely kiemeli a járdák vonalát. Díszíti a sziklakertet, a támfalakat vagy az évelőágyások szélét. Edényben is mutatós.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen, támfal mellett vagy enyhe lejtőn, meleg mikroklímában fejlődik a legjobban, ahol eső után az állomány gyorsan felszárad. A talaj legyen könnyű, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetésű, sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-tartalommal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, az öntözések között hagyjuk kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés a gyökérnyak rothadását idézi elő. A trágyázás takarékos legyen, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott trágya. Az elnyílt szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszanyírjuk, hogy besűrűsödjön. Mulcsként az ásványi, például finom kavics a megfelelőbb, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és drénréteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hidegebb fekvésben a tavasz előnyös. A fagytűrés az ellenálló évelőfajoknál körülbelül -20 és -34 °C között van, döntő a téli nedvesség. Kezdőknek a megemelt termőhely, a tövekhez irányított öntözés és a levegős, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban kevesebb bimbót hoznak. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetű és tripsz, szárazságban takácsatka is megjelenhet.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026