Pünkösdi szegfű 'Bombardier' Dianthus gratianopolitanus 'Bombardier'

Termék részletes leírása

Pünkösdi szegfű 'Bombardier' - Közép-Európa meleg, köves lejtőiről és mészkősziklái közül származik, ahol a kőtörmelék és a sziklarepedések között él. A 'Bombardier' fajta keskeny, szürkészöld vagy kékes levelekből alacsony, tömör párnákat nevel, amelyek télen is díszítenek. Május végén és június elején a levélpárna fölé emelkedő rövid szárakon kárminvörös, illatos, telt virágok nyílnak. Az egyes virágok átmérője kb. 2–3 cm. A növény általában 10–15 cm magasra és 25–30 cm szélesre nő, virágzás nélkül is rendezett hatású. Ezért járdaszegélynek, kővályúkba és kavicsos ágyásokba is jól használható. Jól társítható varjúhájakkal, ternyékkel, alacsony csenkeszekkel és kakukkfüvekkel, amelyek hasonlóan a napot és a szárazságot kedvelik. Virágai a méheket és a lepkéket vonzzák, a növény nem tüskés. Szárazság- és fagytűrése kiváló, gondozása egyszerű. Kiválóan illik a sztyepp- vagy mediterrán stílusú kertekbe. Az ajánlott tőtávolság 25–30 cm, ez négyzetméterenként kb. 11–15 növényt jelent.

Termesztés: Hazai viszonyok között a legjobban teljes napon, szélvédett helyen fejlődik. Ideális a meleg mikroklíma egy támfal mellett vagy enyhe lejtőn, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talajt kíván, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában kb. 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, az öntözések között hagyjuk kiszáradni az ültetőközeget. A túlöntözés a gyökérnyak rothadásának kedvez. Trágyázása takarékos, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott műtrágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszanyírjuk, hogy besűrűsödjön. Talajtakarásra az ásványi anyag, például az apró kavics alkalmasabb, mert a szerves mulcs megtartja a vizet. Edényben a kőzúzalékkal kevert, jó vízáteresztő ültetőközeg és a vízelvezető réteg válik be. Télen védett helyre kerüljön, hogy a cserép ne álljon vízben. Konténeres növényként leggyakrabban márciustól novemberig ültethető, hidegebb fekvésben a tavaszi ültetés előnyösebb. A télálló évelőfajok fagytűrése kb. -20 és -34 °C között mozog, döntő tényező többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek beválik a kiemelt termőhely, a gyökérzónába irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es tőtávolság. Szélesebb tövek esetén 30–40 cm ajánlott, ez fajtától függően négyzetméterenként kb. 10–25 növénynek felel meg. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban kevesebb bimbót hoznak. Betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, kártevők közül levéltetvek és tripszek fordulhatnak elő, szárazságban takácsatkák is.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026