Pünkösdi szegfű 'Dobromierz' - Dianthus gratianopolitanus 'Dobromierz' Dianthus gratianopolitanus 'Dobromierz'

Termék részletes leírása

Szürke szegfű 'Dobromierz' - Közép-Európa klasszikus sziklakerti növényei közé tartozik, alkalmazkodva a naphoz, szélhez és a mészkő feletti sekély talajokhoz. A 'Dobromierz' fajta keskeny, szürkészöld levelekből álló, alacsony, sűrű párnát képez, és gyorsan egységesíti a virágágyások széleit és a kövek közötti réseket. Májusban és júniusban a levelek felett rövid szárak nőnek, rózsaszín, kb. 2–3 cm átmérőjű virágokkal, gyakran finom szegfűszeg illattal. A növény általában 10–15 cm magas és 25–35 cm széles, és örökzöld lombozatának köszönhetően egész évben dekoratív. Alkalmazható sziklakertben, száraz falazatokon, kavicsos területeken és edényekben, ahol jól tűri a szelet és a napot. Kompozíciókban jól beválik a havasszépe, az ibolya, a varjúháj és az alacsony füvek társaságában. A virágok vonzóak a beporzók számára, a növény nem tövises. Az ajánlott ültetési távolság 25–30 cm, körülbelül 11–15 növény/m².

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.