Pünkösdi szegfű 'Dobromierz' Dianthus gratianopolitanus 'Dobromierz'

Termék részletes leírása

Pünkösdi szegfű 'Dobromierz' - Közép-Európa klasszikus sziklakerti növényei közé tartozik, amelyek alkalmazkodtak a napsütéshez, a szélhez és a mészkő feletti sekély talajokhoz. A 'Dobromierz' fajta keskeny, szürkészöld levelekből alacsony, sűrű párnát nevel, és gyorsan összefogja az ágyásszegélyeket és a kövek közötti réseket. Májusban és júniusban a levelek fölé emelkedő rövid szárakon kb. 2–3 cm átmérőjű, rózsaszín virágok nyílnak, gyakran finom szegfűszegillattal. A növény általában 10–15 cm magas és 25–35 cm széles marad, örökzöld lombjának köszönhetően egész évben díszít. Sziklakertben, száraz kőfalakon, kavicsos telepítésekben és edényekben is jól mutat, ahol jól tűri a szelet és a napot. Társításban jól beválik ternyékkel, tatárvirágokkal, varjúhájakkal és alacsony díszfüvekkel. Virágai vonzzák a beporzókat, a növény nem tüskés. Ajánlott ültetési távolsága 25–30 cm, ami négyzetméterenként kb. 11–15 tőnek felel meg.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik a legjobban, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. A könnyű, homokos vályog- vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talaj a megfelelő, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában kb. 6,8–8,2. Begyökeresedés után mértékletes öntözést igényel, az öntözések között hagyjuk kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos legyen, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott műtrágya. Az elnyílt szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy besűrűsödjön. Talajtakarásra az ásványi mulcs, például apró kavics alkalmasabb, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és drénréteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítjük előnyben. A fagytűrés az ellenálló évelő fajoknál kb. -20 és -34 °C között mozog, a döntő tényező többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a tövekhez irányított öntözés és a levegős, 25–30 cm-es ültetési távolság válik be, ami négyzetméterenként kb. 11–15 tőnek felel meg. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban nehezebben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026