Pünkösdi szegfű 'Eydangeri' - Dianthus gratianopolitanus 'Eydangeri' Dianthus gratianopolitanus 'Eydangeri'

Termék részletes leírása

Szürke szegfű 'Eydangeri' - sziklakerti növény európai sziklagyepek és mészkőlejtők szegélyéről, ahol éles napfény, szél és rövid nedvességváltakozik. Az 'Eydangeri' fajta alacsony, sűrű párnákat alkot, amelyek fokozatosan párnává nőnek. A levelek keskenyek, szálasak, szürkészöldek vagy ezüstösek, és a virágzás időszakán kívül is nyugodt szerkezetet adnak a növénynek. Tavasszal a levelek fölé egyedi virágok jelennek meg, mélyen fogazott sziromlevelekkel, lila-rózsaszín árnyalatokban, gyakran finom, sötétebb középponttal. Illata édesen fűszeres szokott lenni. A növény jól érvényesül a kavicsos ágyásokban, száraz támfalakon, valamint a évelőágyások szegélyeként, ahol jól kiegészíti a fatornyokat, ibériai ibolyákat, varjúhájakat, alacsony harangvirágokat vagy kakukkfüvet. Általában 10–15 cm magasra nő, kifejlett korában pedig 30–40 cm szélesre, így elfedi az út szélét és a kövek közötti réseket anélkül, hogy a szomszédos növényeket túlnőné. A rövid szárakon lévő virágok apró vágott virágként is felhasználhatók, alacsony vázában természetesnek és könnyednek hatnak. A szegfű egy elegáns évelő virág lila virágokkal és világosabb középrésszel, amely kellemes és változatos színpalettát hoz a kertbe. Különböző tapasztalati szintű kertészek számára is alkalmas, és hozzájárul a kert esztétikai megjelenéséhez.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.