Pünkösdi szegfű 'Feuerhexe' - Dianthus gratianopolitanus 'Feuerhexe' Dianthus gratianopolitanus 'Feuerhexe'

Termék részletes leírása

Szürke szegfű 'Feuerhexe' - mészköves, napos lejtők és Közép- és Nyugat-Európa sziklafalai származik, ahol sekély, gyorsan kiszáradó talajokban nő. A 'Feuerhexe' fajta a sűrű, párnaszerű habitusú, bevált sziklakerti fajták közé tartozik. Keskeny, szálas, szürkészöld vagy ezüstös árnyalatú leveleket alkot, amelyek részben örökzöldek maradnak. Virágzás idején rövid szárak emelkednek a levelek fölé, egyszerű, mélyen szabdalt virágokkal. A virágok élénk rózsaszín vagy karmazsin színűek, és finom, fűszeres illatúak, amely meleg időben a legerősebb. A növény méheket vonzó, és kompozícióban jól illeszkedik a sárgavirágúakhoz, alacsony varjúhájhoz, kakukkfűhöz vagy levendulához. Kiemelkedik a évelőágyások szegélyeként is, ahol állandó struktúrát és természetes átmenetet biztosít a kő és a növényzet között. Az ajánlott tőtávolság 30–35 cm, ami körülbelül 8–11 növényt jelent m²-ként.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.