Pünkösdi szegfű 'Feuerhexe' Dianthus gratianopolitanus 'Feuerhexe'

Termék részletes leírása

Pünkösdi szegfű 'Feuerhexe' - Közép- és Nyugat-Európa meszes, napos lejtőiről és sziklakibúvásairól származik, ahol sekély, gyorsan kiszáradó talajokon él. A 'Feuerhexe' fajta a sűrű, párnás növekedésű, jól bevált sziklakerti fajták közé tartozik. Keskeny, szálas levelei szürkészöld–ezüstös árnyalatúak, és részben örökzöldek maradnak. Virágzáskor a levelek fölé rövid szárak emelkednek, rajtuk egyszerű, mélyen bemetszett szirmú virágokkal. A virágok mélyrózsaszínek–kárminpirosak, finom, fűszeres illatuk meleg időben a legerősebb. A növény kedvelt méhlegelő, és jól társítható ternyékkel, alacsony varjúhájakkal, kakukkfűvel vagy levendulával. Évelőágyások szegélyeként is kiváló, ahol állandó struktúrát ad, és természetes átmenetet teremt a kő és az ültetés között. Az ajánlott tőtávolság 30–35 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 8–11 tőnek felel meg.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik a legjobban, ahol a növényzet eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog–kavicsos, jó vízelvezetésű talajt igényel, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában nagyjából 6,8–8,2. Begyökeresedés után mértékletes öntözést igényel, két öntözés között hagyni kell a közeget kiszáradni, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott tápanyag. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után pedig gyakran enyhén visszavágjuk a növényt, hogy besűrűsödjön. Ásványi takarás, például finom kavics a megfelelőbb, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. Konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavasz ajánlott. A fagytűrés az ellenálló évelő fajoknál nagyjából -20 és -34 °C között mozog, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek a megemelt termőhely, a gyökerekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően négyzetméterenként nagyjából 10–25 tőnek felel meg. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is megjelenhetnek.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026