Pünkösdi szegfű 'Malgosia' - Dianthus gratianopolitanus 'Malgosia' Dianthus gratianopolitanus 'Malgosia'

Termék részletes leírása

Szürke szegfű 'Malgosia' - évelő növény, amely meleg, köves helyekre jellemző mészkőn és dolomiton, ahol a gyökerek szűk repedésekben dolgoznak, a levelek pedig természetesen szürkék. A 'Małgosia' fajta párnaszerűen nő, és néhány szezon alatt tömör bokrot képez, amely virágzáskor körülbelül 15–20 cm magas, és nagyjából 25–35 cm szélesre terjed. A levelek keskenyek, merevek és kifejezetten ezüstösen zöldek, így virágzási időn kívül is világos szőnyegként hatnak a kövek között. Május és június között jelennek meg rózsaszín virágok finoman rojtozott szegéllyel, gyakran jellegzetes szegfű illattal, amely meleg délutánokon jól érezhető. A növény méheket vonz, és alkalmas természetes ültetvényekbe, sziklakertbe, valamint szárazságtűrő ágyásokba, kavicságyban. Kombinálható aranyvesszővel, varjúhájjal, alacsony növésű íriszekkel, kakukkfűvel, ördögszegfűvel vagy apró díszfüvekkel, ahol kiemeli a kő színét és a levelek szerkezetét. A sűrű levélzetnek köszönhetően kiváló talajtakaró növény, amely korlátozza a gyomok növekedését. A 30–35 cm-es távolság körülbelül 9–11 növényt jelent négyzetméterenként.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.