Pünkösdi szegfű 'Ohrid' Dianthus gratianopolitanus 'Ohrid'

Termék részletes leírása

Pünkösdi szegfű 'Ohrid' - sziklakerti növény, amely a természetben napos mészkőlejtőkön, sziklarepedésekben és száraz kibúvásokon él, ahol a talaj sekély, de gyorsan kiszárad. Az 'Ohrid' fajta a kompakt, párnás növekedésű formák közé tartozik, keskeny, hamvaszöld levelei az év nagy részében díszítőértékűek. Virágzáskor általában 10–15 cm magas, szélessége kb. 25–35 cm. Májustól júliusig fehér, félig telt vagy teltebb, finoman rojtos szélű virágok jelennek meg, amelyek meleg időben kellemes illatot árasztanak és vonzzák a beporzókat. A virágok világos színe jól érvényesül sötétebb kövek között és kékeslila évelők, például alacsony harangvirágok, varjúhájak, zsályák vagy levendula mellett. A kompozícióban világos hangsúlyt ad, megtartja az alacsony vonalat, és tiszta átmenetet teremt a kő és a magasabb növények között. Virágai apró, természetes csokrokba is illenek, inkább részletként, mint klasszikus vágott virágként. Kiültetése utak szegélyezésére is ajánlott. A 30–35 cm-es tőtávolság kb. 9–11 növénynek felel meg négyzetméterenként.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, támfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik a legjobban, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos, jó vízáteresztő talaj ajánlott, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-aránnyal. Az ajánlott pH általában kb. 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelt öntözést igényel, az öntözések között a közegnek ki kell száradnia, a túlöntözés a gyökérnyak rothadásának kedvez. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott tápanyag. Az elvirágzott szárakat eltávolítják, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszavágják, hogy sűrűbb legyen. Takarásnak az ásványi mulcs, például finom kavics alkalmasabb, a szerves mulcsok visszatartják a vizet. Edényben a kőzúzalékkal kevert, jó vízáteresztő közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban március és november között történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a tűrőképes évelő fajoknál kb. -20 és -34 °C között mozog, döntő többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a gyökerekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően kb. 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is megjelenhetnek.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026