Pünkösdi szegfű 'Scayness Hill' - Dianthus gratianopolitanus 'Scayness Hill' Dianthus gratianopolitanus „Scayness Hill”

Termék részletes leírása

Szürke szegfű 'Scayness Hill' - a napos sziklakertbe és száraz virágágyásokba való egyik leghálásabb évelő növény. Természetes élőhelyén Európa sekély, köves és gyakran meszes talajain nő, ahol alacsony, sűrű párnákat képez szürke-zöld, keskenyen szálas levelekkel. A 'Scaynes Hill' fajta kompakt, párnaszerű habitust tart fenn, kifejlett korban általában 10–15 cm magas és 25–35 cm széles. Május és július között a levelek felett finom szárak jelennek meg, egy- vagy féltelt rózsaszín virágokkal, átmérőjük körülbelül 3–4 cm, gyakran édes, fűszeres szegfű illattal. A növény méhbarát, és alkalmas ültetvényekbe tátikával, varjúhájjal, kakukkfűvel vagy alacsony csenkeszekkel, ahol váltogatja a levél textúrákat és a kő színárnyalatait. Kiválóan alkalmas ösvények szegélyezésére, kövek közötti kitöltésre és kavicsos kertekbe, ahol a lombhullató időszakon kívül is érvényesül örökzöld jellege miatt. A virágok alkalmasak apró csokrokba való vágásra is, és az elnyílt szárak eltávolítása után a jól növekvő párnákon gyengébb virágzás ismétlődését tapasztalhatjuk. A gyökérrendszer sekélyebb, de jól elágazó, ezért a növény gyorsan benépesíti a kavicsos zsebeket és lejtőket. Kertészeti kompozícióban alacsony, szabályos párnaként hat, amely kiemeli a magasabb évelőket, például zsályákat, Echinacea-kat vagy díszhagymákat. Alkalmas előkertekbe is, ahol virágzás idején finom rózsaszín csíkot alkot enyhén „fűszeres” illattal, míg a levelek egész évben nyugodtan ezüstösek maradnak.

Termesztés: Saját körülményeink között a leginkább teljes napon, szélvédett helyen és fal vagy enyhe lejtő melletti meleg mikroklímában nevelhető, ahol a növényzet eső után gyorsan kiszárad. A talaj általában könnyű, homokos-vályogos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál magasabb kőzettörmelék tartalommal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül mozog. Az öntözés gyökeresedés után mérsékelt, az öntözések között hagyjuk a szubsztrátumot kiszáradni, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos, tavasszal általában alacsony dózisú kiegyensúlyozott műtrágya is elegendő. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, és a fővirágzás után a növényzetet gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. A mulcs alkalmasabb ásványi, például finom kavics, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Céltartályban a kavics és a vízelvezető réteg hozzáadásával át nem eresztő aljzat bizonyul előnyösnek, télen védett helyen, hogy a virágtartó ne álljon vízben. A konténeres ültetés leggyakrabban márciustól novemberig tart, hűvösebb fekvésekben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés a strapabíró évelő fajoknál megközelítőleg -20-tól -34 °C-ig terjed, döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek előnyös a kiemelt fekvés, a gyökerekhez történő öntözés és a 20–30 cm-es szellős távolság, szélesebb töveknél 30–40 cm, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növényt jelent m²-ként. Meggyökeresedés után a szegfűk ellenállóak a szárazsággal szemben, hosszan tartó stressz esetén azonban nehezebben fejlesztenek bimbókat. Betegségek közül előfordulhat lisztharmat és foltbetegség, kártevők közül levéltetvek és thripszek, szárazságban pedig takácsatkák is.