Pünkösdi szegfű 'Whatfield Magenta' Dianthus 'Whatfield Magenta'

Termék részletes leírása

Pünkösdi szegfű 'Whatfield Magenta' - a pünkösdi szegfű fajtája, amely az európai mészkősziklák és száraz lejtők párnás évelője. A kertben keskeny, szürkészöld vagy ezüstös levelekből álló sűrű szőnyeget alkot, amely az év nagy részében díszítő marad. A levélpárna körülbelül 5–8 cm magas, virágzáskor a virágos szárak 10–15 cm-re emelkednek, a kifejlett tő szélessége általában 20–30 cm. Májusban és júniusban, kedvező időjárás esetén néha júliusig, 2–3 cm-es egyszerű virágok nyílnak, sötét rózsaszínűek vagy bíborszínűek, gyakran sötétebb szemfolttal és enyhe, szegfűszegre emlékeztető illattal. A virágokat méhek és kisebb lepkék látogatják. Alacsony termete ágyásszegélyekbe, kavicsos ültetésekbe, sziklakertekbe és utak napos szegélyére ideális, ahol a virágszín jól elüt az ezüstös levelektől. Közepesen gyorsan nő, a teljesen záródó párna általában 2–4 év alatt alakul ki. Sziklakertbe, vályúba és támfalba ültetve mutat a legszebben. Évelőágyások szegélyezésére is használják.

Termesztés: A hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, támfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talaj való neki, sziklakerti fajoknál nagyobb arányú kőzúzalékkal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten kell öntözni, két öntözés között hagyni kell kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. A trágyázás takarékos legyen, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyenlített tápanyag. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszavágjuk, hogy sűrűbb legyen. Takarásnak az ásványi anyag, például a finom kavics alkalmasabb, mert a szerves takaróanyagok megtartják a vizet. Edényben zúzalékkal kevert, jó vízáteresztő közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezéssel, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A fagytűrés az ellenálló évelő fajoknál nagyjából -20 és -34 °C között van, döntő tényező inkább a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a tövekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb töveknél 30–40 cm-es ültetési távolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 tőnek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban kevesebb bimbót hoznak. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is előfordulhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.01. 2026