Ráncoslevelű bangita Viburnum rhytidophyllum

Termék részletes leírása

Ráncoslevelű bangita - örökzöld, hűvösebb fekvésben részben örökzöld cserje, amely Közép- és Nyugat-Kínából származik. Európába a 19. és 20. század fordulóján Ernest Henry Wilson hozta be, Közép-Európában már a 20. század eleje óta termesztik. Terebélyes, sűrű, szélesen felálló vagy szétterülő cserjévé fejlődik, amely átlagos körülmények között nagyjából 2–4 m magasra és 2–4 m szélesre nő, rendkívül kedvező termőhelyen ennél magasabb is lehet. Növekedése közepesen gyors vagy gyors. Feltűnő levelei bőrneműek, hosszúkás tojásdadok vagy lándzsásak, általában 10–20 cm hosszúak, színükön sötétzöldek és erősen ráncosak, fonákjukon szürkészöldek vagy sárgásszürkék és nemezesek. Fagyban gyakran összesodródnak és lekonyulnak, enyhülés után ismét kiegyenesednek. Májusban és júniusban a hajtások végén széles, lapos vagy enyhén domború, nagyjából 10–20 cm átmérőjű virágzatok jelennek meg, amelyek sok apró, krémfehér virágból állnak. Ezeket méhek és más beporzó rovarok látogatják. Nyár végén és ősszel apró, fényes termések érnek, amelyek először pirosak, majd fokozatosan sötétliláról feketére színeződnek. A bőségesebb terméshozáshoz előnyös egy másik, genetikailag eltérő, azonos időben virágzó bangita közelsége. A termések elsősorban díszértékűek, fogyasztásra nem alkalmasak. A faj szoliterként, nagyobb cserjecsoportokban, parkokban és szabadon növő örökzöld sövényekben egyaránt jól mutat.

Termesztés:  Napos vagy félárnyékos termőhelyre való, ahol bőven virágzik és tömör marad a növekedése. A humuszos, jó vízáteresztő, megfelelő tápanyagtartalmú talajt kedveli, a közepesen nedves, tartós pangó víztől mentes talaj ideális számára. Több növény ültetésekor legalább egy-két méteres tőtávolság ajánlott. A trágyázás tavasztól őszig történik, szerves és kiegyensúlyozott tápanyag-összetételű ásványi trágyák egyaránt megfelelők. Az alakító és ritkító metszést is jól tűri, ezt virágzás után ajánlott elvégezni, hogy a következő évi virágzás ne csökkenjen. Rendszeres öntözést igényel, főként az ültetést követő első években és aszályos időszakokban, hogy a talaj egyenletesen nedves maradjon. A cserje többnyire fagytűrő, téli védelemre általában nincs szükség.

Szerző: Jana | Revízió: 10. 09. 2026