Ráncoslevelű rózsa Rosa rugosa

Termék részletes leírása

Vércserje - egy szívós és széles körben alkalmazkodó faj a rózsafélék családjából. Eredeti élőhelye homokdűnéken és Kelet-Ázsia partvidékein található, különösen Japánban, Kamcsatkán, Koreában és Északkelet-Kínában, ahonnan a tizenkilencedik században terjesztették el Európában. A cserje felállóan nő, és a földalatti sarjakkal sűrű polikormonokat képez. Az ágak vastagok, szürkésen filcesek, és teljes hosszában sűrűn borítottak egyenes, különböző hosszúságú, szőrös tövisekkel és tüskékkel. A levelek váltakozó állásúak, páratlanul összetettek, 5-9 elliptikus levélkéből állnak. A levél színén mélyen ráncosak, fényesek, sötétzöldek, míg az alján szürkészöldek és filcesek. Júniustól augusztusig a hajtások végén egyesével vagy kis csoportokban elrendezett, 6-9 cm átmérőjű virágokat hoz. Az ötszirmú koronák sötét rózsaszín-ibolya színűek, kontrasztos középponttal, tele arany-sárga porzókkal, amelyek erős édes-fűszeres illatot árasztanak. A virágok jelentősen méhbarátok. Augusztustól októberig érnek a termések, amelyek feltűnően nagy, lapított gömb alakú csipkebogyók, 2-3 cm átmérőjűek, élénkpiros vagy narancssárga felülettel és tartós, felálló csészelevelekkel. A termések ehetőek, kellemesen savanykás ízűek, és nagy C-vitamin, karotinoid, antioxidáns és pektin tartalmuk miatt értékelik őket. A konyhában válogatott lekvárok, szörpök és mártások készítésére használják, míg a népi gyógyászatban a szárított gyümölcspépet az immunitás erősítésére használják. A kertépítészetben ideálisan kombinálható vadon növő cserjékkel, mint például a homoktövis (Hippophae rhamnoides) vagy a gyöngyvessző (Spiraea).

Termesztés: Klímafeltételeink mellett minimálisan igényes, mivel az egyik legellenállóbb kerti fásszárú növény. A telepítés napos helyre történik, ahol a cserje eléri a legsűrűbb habitust és a maximális terméshozamot, de enyhe félárnyékot is elvisel. A talaj típusára nincsenek különleges igényei, nagyon jól boldogul könnyű, szegényes, homokos és köves szubsztrátumokban, miközben tolerálja a talaj mérsékelt sótartalmát is. Az optimális pH 5,5–7,5 széles tartományban mozog. Teljesen alkalmatlanok a nehéz, tartósan túl nedves és agyagos talajok, ahol levélklorózis lép fel. Az öntözés csak fiatal, frissen ültetett növényeknél szükséges, közvetlenül a tavaszi vagy őszi ültetés után. A kifejlett cserje mély és elterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, amelynek köszönhetően kiválóan bírja a hosszan tartó nyári szárazságot és a hőséget. Műtrágyázásra nincs szükség, a tápanyagok túlzott mennyisége túlzott hajtásnövekedéshez vezet. A tavaszi metszést márciusban a fagyott, száraz vagy a talajhoz túl sűrűn növő ágak eltávolítására korlátozzuk. 5-6 évente ajánlott a teljes cserje radikális megfiatalítása a talaj felett 20-30 cm magasságra történő visszavágással, ami serkenti az egészséges fa megújulását. A faj abszolút fagytűrő -35 °C-ig, és teljesen immunis a lisztharmatra és a fekete foltosságra. Szabadon növő sövények telepítésekor az ajánlott távolság a növények között 0,6–0,8 m, tömeges talajtakaró ültetvényeknél 2–3 növényt használnak m²-ként.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.05.20.

Több információ: Útmutató a rózsák termesztéséhez