Raulston-fűszercserje 'Venus' Calycanthus x raulstonii 'Venus'

Termék részletes leírása

Raulston-fűszercserje 'Venus' - modern díszfajta, amely Észak-Karolinában, a Calycanthus floridus, a C. occidentalis és a C. chinensis fajok keresztezésével született. Az eredmény egy illatos, lombhullató cserje, amely bőven virágzik és jól tűri a fagyot. Hazai viszonyok között általában 2–3 m magasra és 2–2,5 m szélesre nő, többtörzsű, ívesen szétterülő habitussal. Levelei nagyok, széles elliptikusak, 8–15 cm hosszúak, színükön fényes zöldek, fonákjukon világosabbak, enyhén érdesek, ősszel sárga vagy sárgásbarna árnyalatokat öltenek. Késő tavasztól, többnyire májusban és júniusban, a hajtások végén nagy, 7–10 cm széles virágokat hoz, amelyek alakjukban kisebb liliomfa-virágokra emlékeztetnek. A külső lepellevelek krémfehérek, a kisebb belsők a virág közepén sárgás és borvörös-bíbor színezetűek. Illata kifejezetten gyümölcsös, eper, dinnye és fűszerek édes jegyeivel, leginkább a meleg kora estéken érezhető. Nyáron gyengén ismételten is virágozhat. Elvirágzás után fás, zöldesbarna termések fejlődnek, amelyeknek inkább botanikai jelentőségük van. A növény minden része aromás illóolajokat, ugyanakkor alkaloidokat is tartalmaz, ezért a cserje lenyelve mérgezőnek számít. A kertben szoliterként gyepfelületen, terasz vagy út közelében érvényesül, ahol virágainak illata jól élvezhető, de vegyes cserje- és évelőágyásokba is ültethető. Jól illik hortenziákhoz, törpe liliomfákhoz, rózsákhoz és magasabb díszfüvekhez, amelyek kiegészítik kora nyári virágzását.

Termesztés:  Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, teljes fényben hozza a legtöbb virágot, levelei mégsem szenvednek napégéstől. Ideális számára a védett hely mérsékelten nedves, humuszos, jó vízáteresztő talajjal. A homokos vályogtól a vályogtalajig sokféle talajt elvisel, fontos azonban a fölös víz elvezetése, mert a tartósan pangó vizet nem tűri. Az optimális pH enyhén savanyú vagy semleges, körülbelül 6,0–7,0. Ültetése leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, jól fellazított, komposzttal dúsított ültetőgödörbe. Ültetés után rendszeres, de mértékletes öntözést igényel, a jól begyökeresedett cserjék később jól tűrik a szokásos nyári szárazságot, a hosszan tartó aszályt azonban nem. A tő körüli talajt érdemes kéreg- vagy faaprítékmulccsal takarni, amely csökkenti a párolgást és kiegyenlíti a talaj hőmérsékletét. Csoportos ültetésnél a csemetéket általában körülbelül 1–1,5 m-es távolságra helyezik, ami nagyjából 1 cserjének felel meg négyzetméterenként. A következő években inkább fenntartó metszés javasolt: az idősebb, gyengén virágzó ágak eltávolítása és a cserje egy részének ifjítása elvirágzás után vagy kora tavasszal, hogy a fiatal vesszőkön bőséges virágképződés induljon. Hazai viszonyok között teljesen télálló, a −25 °C körüli lehűlést is jól viseli, kedvező termőhelyen még alacsonyabbat is. A cserje általában ellenálló a betegségekkel és kártevőkkel szemben, és megfelelő termőhelyen hosszú ideig életerős marad.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025