Rebarbara 'Canada Red' Rheum rhabarbarum 'Canada Red'

Termék részletes leírása

Rebarbara 'Canada Red'  - kiemelkedik intenzív, teljesen vörös húsával és rendkívül édes, finom, alacsony savtartalmú ízével. A belül zöld, hagyományos fajtákkal szemben a 'Canada Red' a levélnyél teljes hosszában megőrzi élénk, cseresznyepiros színét, sőt a konyhai hőkezelés után is. Közepes erősséggel nő, habitusa kompaktabb az óriás fajtákénál, kifejlett korában igen rendezett, sűrű, 60–90 cm magas és széles tövet nevel. Legfőbb értéke és büszkesége az első osztályú levélnyél. Ezek közepesen hosszúak, vastagok, nagyon ropogósak, és teljesen hiányzik belőlük a kellemetlen, durva rostosság. A levélnyelek húsa rendkívül lédús, és természetesen jóval édesebb, mint más fajtáké. A levélnyelek végén nagy, széles szív alakú, élénkzöld, markáns felületű levelek fejlődnek. A növény magszárképzési hajlama is mérsékelt, ami meghosszabbítja a betakarítási időszakot, és április végétől egészen június közepéig egyenletesen kiváló minőségű levélnyeleket biztosít. Látványos színe és ízletes zamata miatt a séfek és az otthoni cukrászok körében egyaránt rendkívül keresett. Ideális választás különleges tavaszi pitékhez, crumble-hoz (morzsás süteményhez), rétesekhez és muffinokhoz. Házi lekvár, szörp, kompót vagy zselé készítésekor a végterméknek gyönyörű, tiszta vörös színt kölcsönöz. Kiválóan illik szamócához vagy málnához. A többi rebarbarához hasonlóan csak a meghámozott levélnyél fogyasztható. A levelek magas oxálsavtartalmuk miatt nem fogyaszthatók. A fajta fagytűrő, és egy helyen megbízhatóan terem több mint 10 évig. Ültetéskor 80–100 cm tőtávolság ajánlott.

Termesztés: Teljes napon és enyhe félárnyékban egyaránt jól fejlődik, meleg alföldi területeken hálás a délutáni árnyékolásért. A termőhely legyen védett a kiszárító széltől, és télen ne legyen pangó víz. Legmegfelelőbb a mély, humuszos, tápanyagban gazdag, vályog- vagy homokos vályogtalaj jó vízelvezetéssel, kb. 6,0–7,0 pH-val. Az öntözés főként ültetés után és aszályos időszakban tartsa mérsékelten nedvesen a talajt, a tartós túlöntözés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás alapja a tavaszi komposzt vagy érett istállótrágya, esetleg kiegyensúlyozott, káliumhangsúlyos műtrágya. A komposztból vagy lombkomposztból készült mulcs mérsékli a párolgást és a gyomosodást, kötött talajon a gyökérnyak körüli kavicsmulcs is segít. Ültetése tavasszal, március–áprilisban vagy ősszel, szeptember–októberben történik 0,9–1,2 m tőtávolsággal, általában 1 növény/m². Virágzása leggyakrabban május–júniusban következik be, a virágszárak gyengíthetik a levélnyelek képződését, ezért haszonkertben gyakran tőből eltávolítják őket. A levélnyelek betakarítása rendszerint április–júniusban zajlik, erős töveknél néha júliusig, a levelek egy részét a regenerálódáshoz mindig meghagyják, az első évben a szedés mérsékelt. A beérett tövek fagytűrése kb. -25 és -30 °C között van, inkább a téli nedvesség jelent veszélyt, mint a fagy. A rövid ideig tartó szárazságot elviseli, tartós aszályban azonban vékonyabb levélnyeleket nevel. Edényben is nevelhető, legalább 40–60 l-es, igen nagy cserépben, vízelvezető réteggel és tápdús közeggel, télen ajánlott az edényt a földlabda átfagyása ellen védeni. A metszés a sérült levelek folyamatos eltávolításából áll, ősszel csak a tiszta tő és a mulcs marad. A betegségek közül levélfoltosság és gyökérnyakrothadás, a kártevők közül főként a fiatal leveleken a csigák jelentkezhetnek.

Szerző: Lucie | Revízió: 3.6. 2026