Rebarbara 'Goliath' Rheum rhabarbarum 'Goliath'

Termék részletes leírása

Rebarbara 'Goliath'  - kiemelkedik rendkívül erőteljes növekedésével, kiváló termőképességével és tömör, lédús, kitűnő, finom ízű levélnyeleivel. Ahogy a neve is sejteti, a 'Goliath' a piacon kapható legnagyobb fajták közé tartozik. Rendkívül buján fejlődik, és impozáns, igen sűrű tövet nevel, amely kifejlett korában, optimális körülmények között 1–1,5 méter magasra és több mint 1,2 méter szélesre nő. Monumentális megjelenésének köszönhetően a kertben nemcsak haszonnövényként, hanem jelentős esztétikai és építészeti elemként is szerepet kap. A fajta népszerűségének fő oka a hatalmas, vastag és nagyon hosszú levélnyél, amely akár 80 cm hosszú és több centiméter vastag is lehet. A levélnyelek a tövüknél mutatós, mélyvörös–rózsaszín színűek, amely a levéllemez felé élénkzöldbe megy át. Húsa nagyon zsenge, lédús, rost- és savtartalma jóval alacsonyabb, mint a régebbi vad formáké, ezért kellemesen savanykás, üdítő gyümölcsös ízű. A levélnyelek végén óriási, sötétzöld, erősen hullámos (fodros) levelek fejlődnek. Május és június folyamán a növény hatalmas, magas virágzatot hozhat apró, krémfehér–zöldes virágokkal. A maximális termés és a levélnyelek zsengeségének megőrzése érdekében azonban a kertészeti gyakorlat azt javasolja, hogy a virágzatot már kezdeti állapotában törjük ki, hogy feleslegesen ne gyengítse a növényt. A levélnyeleket folyamatosan, április végétől június közepéig takarítjuk be (hagyományosan Szent Iván napjáig, június 24-ig), amikor a növényben természetes módon emelkedni kezd az oxálsav-tartalom. A konyhában a rebarbara nélkülözhetetlen a hagyományos tavaszi sütemények elkészítéséhez. Tökéletes morzsás kelt süteményekbe, linzer tésztás sütikbe, almás-rebarbarás rétesekbe, valamint üdítő befőttekhez, tavaszi levesekhez és prémium házi lekvárokhoz (eperrel kiválóan harmonizál). Fontos, hogy kizárólag a meghámozott és hőkezelt levélnyél fogyasztható, a levéllemezek magas oxálsav-tartalmuk miatt nem ehetők. A növény teljesen télálló, és tavasszal nagyon korán hajt ki, gyakran még a hó alatt. Ültetéskor a tövek között legalább 1–1,2 méter távolságot ajánlott tartani.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos helyen fejlődik jól, a meleg alföldi területeken hálás a délutáni árnyékért. A termőhely legyen védett a kiszárító széltől, és télen ne álljon rajta a víz. Legmegfelelőbb a mély, humuszos, tápanyagban gazdag, vályogos vagy homokos vályog talaj jó vízelvezetéssel, kb. 6,0–7,0 pH-val. Az öntözés a talajt mérsékelten nedvesen tartja, főként ültetés után és aszályos időszakban, a tartós túlöntözés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás alapja a tavaszi komposzt- vagy érett istállótrágya-adag, illetve kiegyensúlyozott, káliumban gazdag műtrágya. A komposztból vagy lombkomposztból készült mulcs csökkenti a párolgást és a gyomosodást, kötött talajon a gyökérnyak körüli kavicsmulcs is segít. A töveket tavasszal, március–áprilisban vagy ősszel, szeptember–októberben ültetjük 0,9–1,2 m-es távolságra, általában 1 db/m² sűrűségben. Leggyakrabban májustól júniusig virágzik, a virágszárak gyengíthetik a levélnyelek képződését, ezért haszonkertben gyakran tőből eltávolítják őket. A levélnyelek betakarítása általában áprilistól júniusig tart, erős töveknél néha júliusig, a regenerációhoz mindig hagyunk meg leveleket, az első évben a betakarítást korlátozzuk. A beérett tövek fagytűrése kb. -25 és -30 °C között van, inkább a téli nedvesség jelent kockázatot, mint a fagy. Rövid ideig elviseli a szárazságot, tartós aszály idején azonban vékonyabb levélnyeleket fejleszt. Edényben is nevelhető, nagyon nagy, legalább 40–60 literes cserépben, vízelvezető réteggel és tápdús közeggel, télen a földlabda átfagyása ellen ajánlott az edényt védeni. A metszés a sérült levelek folyamatos eltávolításából áll, ősszel csak a tiszta tő és a mulcs marad. A betegségek közül levélfoltosság és gyökérnyakrothadás fordulhat elő, a kártevők közül főként a csigák károsítják a fiatal leveleket.

Szerző: Lucie | Revízió: 3.6. 2026