Rebarbara, kerti rebarbara Rheum rhabarbarum/cultorum

Termék részletes leírása

Zöld rebarbara - konyhában rebarbaraként ismert, az árvacsalánfélék családjába tartozó évelő növény. Botanikai források szerint Ázsia mérsékelt égövén őshonos, különösen Dél-Szibériától Észak- és Közép-Kínáig, ahonnan elterjedt az európai kertekbe. Erős gyöktörzset képez, és fokozatosan széles bokorrá növekszik. A levelek tőlevélrózsában nőnek, 50–60 cm hosszúak, erősen erezettek és hullámosak, a levélnyelek húsosak és jó táplálkozás mellett szilárdak. A fogyasztható része éppen a szárak, melyek friss, savanykás ízűek és kompótokhoz, süteményekhez, morzsákhoz, valamint pikáns chutney-khoz használatosak. A levéllemezeket nem fogyasztják, mert magasabb arányban tartalmaznak nem kívánt anyagokat. Májusban és júniusban a növény akár 2 méter magas virágzati szárat is hozhat, gazdag virágzatban apró virágokkal, melyek klón szerint a fehértől a vörösesig terjednek. Díszágyásokban a rebarbara levéldominánsként is érvényesül, hasonlóan a funkciót betöltő hostákhoz. Méregtelenítő szerként ajánlott az emésztőrendszer tisztítására, az anyagcsere felgyorsítására és az epe termelésének támogatására.

Termesztés: Napos helyen fejlődik, legfeljebb enyhe félárnyékban, a meleg alföldi területeken a délutáni árnyékolást értékeli. A helyszín szélvédett a kiszárító szél ellen, és mentes a téli pangó víztől. A legmegfelelőbb a mély, humuszos, tápláló agyagos vagy agyag-homokos talaj jó vízelvezetéssel, pH-körülbelül 6,0–7,0. Az öntözés enyhén nedvesen tartja a talajt, főleg ültetés után és szárazság idején, a hosszan tartó túlöntözés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás a komposzt vagy érett trágya tavaszi hozzáadásán, esetleg a káliumra összpontosító kiegyensúlyozott műtrágyán alapul. A komposzt vagy avar mulcs csökkenti a párolgást és a gyomosodást, nehezebb talajokon pedig a nyak körüli kavicsos mulcs is segít. A növényeket tavasszal március–áprilisban vagy ősszel szeptember–októberben ültetik 0,9–1,2 m távolságra, általában 1 növényt négyzetméterenként. A virágzás leggyakrabban májusban és júniusban következik be, a virágszárak gyengíthetik a levélnyél képződését, ezért a haszonnövényeknél gyakran eltávolítják a tövét. A levélnyél betakarítása általában április-június között zajlik, erős töveknél néha júliusig, mindig marad egy rész levél a regenerálódáshoz, az első évben a betakarítás korlátozott. Az érett tövek fagyállósága hozzávetőlegesen -25 és -30 °C között mozog, a téli nedvesség veszélyesebb, mint a fagy. A fajta rövid ideig elviseli a szárazságot, de hosszan tartó aszály esetén vékonyabb levélnyeleket képez. Konténerben történő termesztés lehetséges egy nagyon nagy, legalább 40-60 literes virágcserépben, vízelvezető réteggel és tápláló aljzattal, télen ajánlott a cserepet védeni a gyökérzóna átfagyása ellen. A metszés magában foglalja a sérült levelek folyamatos eltávolítását, ősszel csak a tiszta tövet és a mulcsot hagyjuk meg. Betegségek közül előfordulhatnak levélfoltosságok és nyakrothadás, kártevők közül pedig különösen a csigák az új leveleken.

Szerző: Krisztina | Felülvizsgálat: 2026.02.06.