Rebarbara 'Victoria' - Rheum rhabarbarum 'Victoria' Rheum rhabarbarum 'Victoria'

Termék részletes leírása

Rabarbra, göndörlevelű rebarbara 'Victoria' - évelő zöldség, amelyet a levelek húsos száráért termesztenek, és a keserűfűfélék családjába tartozik. A 'Victoria' fajta a hagyományos európai kerti választékok közé tartozik, amelyek már a 19. század óta ismertek, és egyes katalógusokban 'Victoria 2' néven is szerepel. A húsos rizómából tavasszal széles, élénkzöld levelek csokrai törnek elő hosszú levélnyeleken, és a növény tömege gyorsan növekszik. Felnőtt korban körülbelül 1,2–1,5 m magas és széles, virágzati szárak megjelenésekor magasabb lehet. A levélnyelek erősek, többnyire zöldek vagy zöldessárgák, finoman szálas szerkezetűek, jellegzetes, de kiegyensúlyozott savanyúsággal. A konyhában csak a levélnyeleket használják, a levéllemezeket nem fogyasztják. A levélnyelek alkalmasak süteményekhez, morzsákhoz, lekvárokhoz, befőttekhez és léhez, ízüket hagyományosan eperrel, málnával vagy almával kombinálják. Természetes módon tartalmaznak szerves savakat, rostokat és ásványi anyagokat, amelyek miatt a rebarbara keresett alapanyag a háztartási feldolgozáshoz. Késő tavasszal vagy kora nyáron magas virágzatok fejlődhetnek ki apró, fehéres virágokkal, amelyek dekoratívak lehetnek az ehető ágyás szélén, de a levélnyél betakarítása szempontjából megterhelik a rizómát.

Termesztés: Napos helyen fejlődik, legfeljebb enyhe félárnyékban, a meleg alföldi területeken a délutáni árnyékolást értékeli. A helyszín szélvédett a kiszárító szél ellen, és mentes a téli pangó víztől. A legmegfelelőbb a mély, humuszos, tápláló agyagos vagy agyag-homokos talaj jó vízelvezetéssel, pH-körülbelül 6,0–7,0. Az öntözés enyhén nedvesen tartja a talajt, főleg ültetés után és szárazság idején, a hosszan tartó túlöntözés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás a komposzt vagy érett trágya tavaszi hozzáadásán, esetleg a káliumra összpontosító kiegyensúlyozott műtrágyán alapul. A komposzt vagy avar mulcs csökkenti a párolgást és a gyomosodást, nehezebb talajokon pedig a nyak körüli kavicsos mulcs is segít. A növényeket tavasszal március–áprilisban vagy ősszel szeptember–októberben ültetik 0,9–1,2 m távolságra, általában 1 növényt négyzetméterenként. A virágzás leggyakrabban májusban és júniusban következik be, a virágszárak gyengíthetik a levélnyél képződését, ezért a haszonnövényeknél gyakran eltávolítják a tövét. A levélnyél betakarítása általában április-június között zajlik, erős töveknél néha júliusig, mindig marad egy rész levél a regenerálódáshoz, az első évben a betakarítás korlátozott. Az érett tövek fagyállósága hozzávetőlegesen -25 és -30 °C között mozog, a téli nedvesség veszélyesebb, mint a fagy. A fajta rövid ideig elviseli a szárazságot, de hosszan tartó aszály esetén vékonyabb levélnyeleket képez. Konténerben történő termesztés lehetséges egy nagyon nagy, legalább 40-60 literes virágcserépben, vízelvezető réteggel és tápláló aljzattal, télen ajánlott a cserepet védeni a gyökérzóna átfagyása ellen. A metszés magában foglalja a sérült levelek folyamatos eltávolítását, ősszel csak a tiszta tövet és a mulcsot hagyjuk meg. Betegségek közül előfordulhatnak levélfoltosságok és nyakrothadás, kártevők közül pedig különösen a csigák az új leveleken.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.20.