Rebarbara 'Victoria' Rheum rhabarbarum 'Victoria'

Termék részletes leírása

Rebarbara 'Victoria' - hosszú életű zöldségnövény, amelyet húsos levélnyeleiért termesztenek, és a keserűfűfélék családjába tartozik. A 'Victoria' a 19. század óta ismert hagyományos európai kerti fajták közé tartozik, egyes katalógusokban 'Victoria 2' néven is szerepel. A vaskos rizómából tavasszal hosszú nyelű, széles, mélyzöld levelek csokrai hajtanak, és a tő gyorsan terebélyesedik. Kifejlett korában kb. 1,2–1,5 m magas és ugyanilyen széles, virágszárak hozásakor magasabb is lehet. Levélnyelei vastagok, többnyire zöldek vagy zöldes-rózsaszínek, finoman rostos szerkezetűek, savasságuk markáns, mégis kiegyensúlyozott. A konyhában csak a levélnyeleket használják, a levéllemez nem fogyasztható. A levélnyelek süteményekben, morzsás pitékben, lekvárokban, kompótban és szörpként is megállják a helyüket, ízüket hagyományosan szamócával, málnával vagy almával párosítják. Természetes módon szerves savakat, rostot és ásványi anyagokat tartalmaznak, ezért a rebarbara kedvelt alapanyag a házi feldolgozáshoz. Késő tavasztól nyár elejéig magas virágbugák nőhetnek apró, fehéres virágokkal, amelyek a zöldségágyás szélén díszesek, a levélnyelek betakarítása szempontjából azonban megterhelik a rizómát.

Termesztés: Napos vagy enyhén félárnyékos helyen fejlődik jól, meleg alföldi területeken hálás a délutáni árnyékért. A termőhely legyen védett a kiszárító széltől, és télen ne álljon rajta a víz. Legmegfelelőbb a mély, humuszos, tápanyagban gazdag, vályogos vagy homokos vályogtalaj jó vízelvezetéssel, kb. 6,0–7,0 pH-val. Az öntözéssel a talajt főként ültetés után és aszály idején tartsuk enyhén nedvesen, a tartós túlöntözés növeli a rothadás kockázatát. A trágyázás alapja a tavaszi komposzt vagy érett istállótrágya, esetleg kiegyensúlyozott, káliumhangsúlyos műtrágya. A komposztból vagy lombkomposztból készült takarás csökkenti a párolgást és a gyomosodást, kötött talajon a gyökérnyak körüli kavicstakarás is segít. Ültetése tavasszal, március–áprilisban vagy ősszel, szeptember–októberben történik 0,9–1,2 m-es tőtávolsággal, általában 1 növény/m². Virágzása többnyire május–júniusban következik be, a virágszárak gyengíthetik a levélnyelek képződését, ezért haszonnövényként gyakran tőből eltávolítják őket. A levélnyelek betakarítása rendszerint április–júniusban zajlik, erős tövek esetén néha júliusig, a regenerálódáshoz mindig hagyjunk meg a levelek egy részét, az első évben pedig csak mérsékelten szüreteljünk. A beállt tövek fagytűrése kb. -25 és -30 °C között van, inkább a téli nedvesség jelent veszélyt, mint a fagy. A rövid ideig tartó szárazságot elviseli, tartós aszály esetén azonban vékonyabb levélnyeleket fejleszt. Edényben is nevelhető, nagyon nagy, legalább 40–60 literes cserépben, drénréteggel és tápdús közeggel, télen ajánlott az edényt védeni, hogy a földlabda át ne fagyjon. A metszés a sérült levelek folyamatos eltávolításából áll, ősszel csak a tiszta tövet és a takarást hagyjuk meg. A betegségek közül levélfoltosság és gyökérnyakrothadás léphet fel, a kártevők közül főként a csigák károsítják a fiatal leveleket. 

Szerző: Nikol | Revízió: 20.2. 2026