Rekettye x spachiana Genista x spachiana

Termék részletes leírása

Csipkés – egy kertészeti hibrid, amely Makaróniából származik, és a Genista nemzetség kanári-szigeteki fajain alapszik. Hibridként leggyakrabban a Genista canariensis és a Genista stenopetala szülőkkel kapcsolódik össze. Melegebb éghajlaton sűrű, felálló, majd később enyhén csüngő cserjét alkot, Magyarországon általában 1–2 méter magasra és 0,8–1,2 méter szélesre nő. Lombszőrzete örökzöld, apró és hármas levélkéjű, a hajtások finoman barázdáltak, és a virágzási időn kívül is légies megjelenésűek. A legnagyobb díszt a feltűnően illatos, sötétsárga pillangósvirágok adják, amelyek karcsú, 5–10 cm hosszú, végálló fürtökben helyezkednek el. Közép-Európa viszonylatában a növény gyakran már februártól áprilisig virágzik, így színt hoz abban az időszakban, amikor a kert még csak ébredezik. Termése apró hüvely, amely a pillangósvirágúakra jellemző, azonban dézsás termesztésben a termésképződés rendszertelenül jelentkezik. A gumós baktériumokkal való szimbiózisnak köszönhetően képes megkötni a légköri nitrogént, ezért szegényebb talajokon is megbízható. Kompozíciókban jól mutat citrusfélék, olajfák, levendulák és más mediterrán fák társaságában, ahol kiemelkedik a sárga virágok és a sötétzöld levelek kontrasztja. A növény olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek a sarjúfüvekre és a rekettyékre jellemzőek, ezért nem fogyasztható, és ajánlott megakadályozni a háziállatok rágcsálását.

Termesztés: A Genista × spachiana termesztéséhez nagyon világos helyszín ajánlott, ideális esetben teljes napfény és szélvédett hely. A szubsztrát a legmegfelelőbb a vízáteresztő, inkább szegényes és ásványi, pH-értéke körülbelül 5,5–7,0. A cserépben fontos a vízelvezető réteg, mert a hosszan tartó túlnedvesedés növeli a gyökérrothadás kockázatát. Az öntözés mértékletes, az egyes adagok között általában előnyös a mérsékelt kiszáradás, virágzás idején azonban egyenletes nedvességet kell tartani állóvíz nélkül. Az trágyázás kisebb adagokban történik, elsősorban cserepes fákhoz való műtrágyákkal, mert a nitrogén túlsúlya a virág rovására lágy hajtásokat támogat. Virágzás után csak a fiatal végek enyhe rövidítése történik, az öreg fába való metszés általában nem éri meg. Május és szeptember között a növény lehet a szabadban, az első hetekben érdemes fokozatosan hozzászoktatni a közvetlen napfényhez. Az első fagyok előtt világos, hűvös helyre szállítják, ahol hosszú távon 5–10 °C-ot tartanak. A fagyállóság alacsony, a fagypont alatti hőmérsékletek károsíthatják a szöveteket és a gyökérlabdát. A gyakoribb kártevők közé tartoznak a levéltetvek, esetleg atkák, különösen a száraz és meleg beltéri levegőben, ezért segít a magasabb páratartalom és a rendszeres ellenőrzés. Nagyobb cserepekbe vagy mobil kádakba történő csoportos ültetéskor körülbelül 60–80 cm távolságot kell tartani, hogy a koronák a szezonban természetesen összekapcsolódjanak sűrűsödés nélkül.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026. 03. 03.