Réti füzény Lythrum salicaria

Termék részletes leírása

Réti füzény - a füzényfélék családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övében természetes módon nedves réteken, árkokban és tavak szélén él. Sok szárból álló tövet fejleszt, szárai keresztmetszetben feltűnően négyélűek, és enyhén vöröses árnyalatot ölthetnek. Levelei keskeny lándzsásak, többnyire átellenesek vagy hármasával örvösek, fonákukon finoman szőrösek. Júniustól szeptemberig apró, hatszirmú, rózsaszíntől bíborig terjedő árnyalatú virágokból álló sűrű, csúcsálló füzéreket hoz. A virágzat 15–25 cm hosszú, meleg nyáron fokozatosan, alulról felfelé nyílik. A növény kiváló méhlegelő, a természetközeli ültetésekbe jól illik legyezőfüvekkel, szibériai nőszirmokkal vagy sásokkal. Virágzó hajtását és rizómáját magas csersavtartalma miatt hagyományosan gyűjtötték, ma inkább gyógynövénykeverékekben használják. A virágfüzérek beporzás után apró, magvas tokterméssé alakulnak, magjait a víz könnyen terjeszti, ezért díszkerti ültetésekben gyakran a tő határain belül tartják. Észak-Amerikában inváziós fajnak számít, Magyarországon viszont a vizes élőhelyek őshonos része. Felálló szárai terebélyes, bokorszerű töveket alkotnak, amelyek hozzájárulnak a növény díszértékéhez. Gyakran ültetik dísznövényként vízfelületek mellé, vizes élőhelyekre vagy a kert nedves részeire. Virágzata miatt évelőágyásokban is kedvelt.

Termesztés: Termőhelyként a teljes napsütés felel meg neki, félárnyékban szárai jobban megnyúlnak, virágzata ritkább lesz. A vályogos-agyagos, tartósan nedves, jó humuszellátottságú talaj válik be leginkább, tavak mellett a sekély partszegélyben is. A talaj kémhatása savanyútól enyhén lúgosig terjedhet, a gyakorlatban a 6,0–7,5 pH bizonyul a legjobbnak. A konténeres növényeket általában márciustól októberig ültetik, tartósan vizes helyen tavaszi ültetéssel jobban megered. Kifejlett korában körülbelül 1,2–1,5 m magas és 0,4–0,6 m széles, a tövek közötti távolság 45–60 cm, azaz négyzetméterenként mintegy 4 db. Az öntözés főként az első évben fontos, később a rövid szárazságot is elviseli, ha gyökerei elérik a nedvesebb talajréteget. A tavaszi komposztos trágyázás elősegíti a szárak fejlődését, edényben agyaggal kevert, kötött ültetőközeg és vízelvezető réteg ajánlott. Virágzás után az elnyílt füzérek eltávolításával gyakran mérséklik az önvetést. A beérett tövek fagytűrése körülbelül -37 °C, átlagos körülmények között takarás nélkül telel, télen csak a tartósan átázott edények átfagyott földlabdával jelenthetnek veszélyt. Kisebb kertekben a nyugodtabb növekedés érdekében néha fajtákat vagy a rokon vesszős füzényt választják, amelynek virágzata lazább, és kevésbé szórja el magját. Tavasszal a száraz szárakat a hajtásnövekedés megindulása után távolítják el, hogy a tövek gyorsabban kihajtsanak. Nyílt fekvésben a magas növények meghálálják a szélvédett helyet vagy a szomszédos évelők, például a virágosnádak támasztékát. Időnként levéltetvek jelennek meg a fiatal hajtáscsúcsokon, a parti ültetésekben pedig csigák.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026