Réti kakukkszegfű Lychnis flos-cuculi

Termék részletes leírása

Réti kakukkszegfű - syn. Silene flos-cuculi. A szegfűfélék családjába tartozó évelő lágyszárú, amely Európától Nyugat-Szibériáig honos. Hazánkban a nedves rétek, forráslápok és árokpartok őshonos növénye, ahol tartósan üde talajú helyeken nő. A kertben tőlevélrózsát és felálló, elágazó, általában 50–75 cm magas szárakat fejleszt. Késő tavasszal és nyár elején jelennek meg a rózsaszín virágokból álló végálló bogernyők, minden sziromlevél négy keskeny cimpára hasadt, ami csipkés, „kócos” megjelenést kölcsönöz a virágoknak. A virágok nektárt és virágport kínálnak, a méhek, poszméhek és lepkék egyaránt keresik őket, vágott virágként pedig légiesen hatnak a rétikötészetben. A növény szaponinokat és más másodlagos anyagcseretermékeket, köztük flavonoidokat és fenolsavakat tartalmaz, ezért régen a népi gyógyászatban és enyhén habzó növényként is előfordult, egészségügyi állítás nélkül. Kompozíciókba szibériai nőszirommal, legyezőfűvel, nefelejccsel, sásokkal és természetes stílusú díszfüvekkel társítható. Virágzáson kívül a talaj közelében megmaradnak a levélrózsák, amelyek télen gyakran bíborosan színeződnek, így az állomány jól látható marad. A szárakon olykor a tajtékoskabócák lárváinak habos csomói, az úgynevezett „kakukknyál” jelenik meg, ez inkább esztétikai hiba.

Termesztés: Termőhelye napos vagy félárnyékos, melegebb síkvidéken elegendő nedvesség mellett teljes napon is jól fejlődik. Kerti tó melletti termesztéshez elegendő az enyhén megemelt part. A talaj középkötött vagy vályogos, humuszos és egyenletesen nedves, pH-ja körülbelül 5,5–7,5. Bár a rövid ideig tartó pangó vizet elviseli, a hosszan tartó mély vízben állás nem megfelelő, jobb a parti zóna vagy a vízelvezetéssel ellátott esőkert. Az öntözést úgy kell végezni, hogy a közeg ne száradjon ki, a lombkomposztból vagy komposztból készült mulcs nyáron is segít megtartani a nedvességet. A trágyázás mértékletes legyen, a nitrogéntöbblet a szárak szilárdságának rovására fokozza a buja növekedést. Az elvirágzott virágzatok eltávolíthatók, vagy az önvetés érdekében a növényen hagyhatók. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, az ajánlott tőtávolság 30–35 cm, ez négyzetméterenként körülbelül 7 tövet jelent. A beérett tövek fagytűrését -35 °C-ig adják meg, a kerti gyakorlatban takarás nélkül is jól áttelel. A tövek tavasszal vagy ősz elején oszthatók. A kártevők közül a fiatal ültetésben csigák jelenhetnek meg, a betegségek közül főként lisztharmat aszályos időszakban és túl sűrű állományban, egyébként megbízható faj. Extenzív kertrészekben gyakran beválik a csoportos ültetés, hogy a finom virágok ne vesszenek el az állományban. Kötött talajban ajánlott az ágyás megemelése és homok vagy kavics hozzáadása, különben gyökérnyaki rothadás léphet fel.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026