Réti margitvirág 'Maikonigin' - Leucanthemum vulgare 'Maikonigin' Leucanthemum vulgare 'Maikonigin'

Termék részletes leírása

'Maikonigin' margaréta – évelő, ősszel virágzó, Európából származó növény, amely a száraz vagy nedves réteken, mezsgyéken és utak mentén elterjedt réti fajra hasonlít. A kertekben egyenes szárairól és rendezett bokrairól értékelik, amelyek eső után sem tűnnek szétesettnek. A fajta kompaktabb, szilárdabb felépítésű bokrokat hoz létre, általában 50–60 cm magas és 30–45 cm széles, ezért alkalmas évelőágyásokba, vidéki stílusú ültetvényekbe és vágott virágnak is. A föld alatt rövid rizómákat képez, amelyeknek köszönhetően fokozatosan sűrűsödik, de a szokásos gondozás mellett jól kezelhető marad. A tőlevelek tojásdadok vagy lapát alakúak, sötétzöldek, szélükön fűrészesek, a szárakon keskenyebb, ülő levelekké alakulnak. Május és július között jelennek meg az egyedi, körülbelül 6–8 cm átmérőjű virágfejek, sárga közepe körül fehér, nyelv alakú virágokkal. A virágoknak nincs jellegzetes illatuk, vázában általában néhány napig tartanak, és pollent, valamint nektárt biztosítanak, így vonzzák a méheket, poszátaikat és a zengőlegyeket. A fajtánál általában kevesebb magképződés figyelhető meg, ami segít tisztán tartani a növényállományt. Kompozícióban világos pontként hat a zsályák, macskamenták, gólyaorrok, echinaceák vagy díszfüvek között. Kompakt habitusú, és ideális ágyásokba, sziklakertbe, vagy vegyes évelőágyások részeként történő ültetésre.

Termesztés: Legjobban teljes napsütésben fejlődik, a legmelegebb területeken enyhe délutáni félárnyékot is elvisel, de a bőséges virágzáshoz naponta legalább 6 óra fényre van szüksége. Válasszon szellős, védett helyet; a mérsékelt légáramlás csökkenti a betegségeket, míg az erős szél megtörheti a magasabb szárakat, amelyeket aztán érdemes alátámasztani. Ideális a téli pangó víz és a vízgyűlő helyek nélküli mikroklíma. A talaj legyen közepesen termékeny, humuszos, de jól szellőző, nehéz agyagtalajban dolgozzon bele kavicsot, homokot vagy perlitet, és mindig gondoskodjon a vízelvezetésről, mert a túlöntözés gyökér- és nyakrothadáshoz vezet. Az ajánlott pH-érték enyhén savanyú vagy semleges (körülbelül 5,5–6,5, gyakran semleges toleranciát is említenek). Tavasszal (március–április) vagy ősszel (szeptember–október) ültethető, konténeres növények az egész szezonban ültethetők elegendő öntözés biztosítása mellett. Ültetés után öntözze rendszeresen, amíg meg nem gyökeresedik, majd inkább bőségesen és ritkábban, a rövid szárazságot viszonylag jól tűri, de a hosszú forróság lerövidíti a virágzást, ezért hőségben körülbelül hetente egyszer adjon mély öntözést. Mérsékelten trágyázzon: tavasszal komposzttal vagy kiegyensúlyozott műtrágyával, óvatosan a nitrogénnel, hogy a hajtások ne dőljenek meg. A metszés főként az elnyílt virágfejek folyamatos csipkedéséből áll, a fő virágzás után a növényt enyhén meg lehet metszeni az ismételt virágzás érdekében, ősszel pedig a szárakat a földhöz közel lehet vágni; a hosszú élet érdekében 2-3 évente ossza szét a töveket. Mulcsoljon vékony réteg komposzttal vagy kavicscal, de ne hagyja, hogy a mulcs a nyakhoz tapadjon. Edényben válasszon nagyobb virágcserepet, nagyon jól szellőző aljzatot vízelvezető réteggel, és télen védje a tartályt a hosszan tartó átnedvesedéstől (pl. tető alatt). Kezdőknek kulcsfontosságú, hogy ne öntözzék túl, és ne neveljék rosszul vízáteresztő talajban. A leggyakoribb kártevők közé tartoznak a levéltetvek, a thripszek, a levéltetvek és a takácsatkák, betegségek közül pedig lisztharmat vagy levélfoltosság jelenhet meg, különösen a növényzet sűrűsödése és a magasabb páratartalom esetén. Az ajánlott távolság körülbelül 45–60 cm a fajtától függően. A fagyállóság körülbelül -20 °C és -29 °C között mozog, egyes szász csillagfürtöknél akár -34 °C is lehet, edényekben az ellenállás mindig alacsonyabb, mert a gyökérlabda gyorsabban fagy be.