Réti szegfű 'Albus' Dianthus deltoides 'Albus'

Termék részletes leírása

Réti szegfű 'Albus' - alacsony, hosszú életű évelő, amely Európa nyílt, napos rétjeiről és köves lejtőiről származik. Finom, szálas levelekből sűrű, kúszó párnákat fejleszt, amelyek virágzáson kívül is díszítenek. Kifejlett állapotban kb. 10–15 cm magas és 30–40 cm széles. Fokozatosan kitölti a kövek közötti réseket, és lágyan szegélyezi az utak szélét. Virágai aprók, ötszirmúak, hófehérek, vékony száron emelkednek a levelek fölé. A fő virágzás júniusban és júliusban van, a nyár alakulásától függően gyakran augusztusig elhúzódik. A növény méhcsalogató, és jól kombinálható kakukkfűvel, varjúhájakkal, ternyékkel, alacsony csenkeszekkel vagy levendulával, ahol fehér színe lágyítja a tarka sziklakerti összeállításokat. Virágainak illata finom, jellegzetesen szegfűillatú, leginkább meleg kora estéken érezhető. Az állomány alacsony, puha szőnyegként hat, amely visszaszorítja a gyomokat és gyakori gondozás nélkül is stabilizálja az ágyás szélét. Ráadásul nagyon kellemes illatú. Díszíti a sziklakertet, a támfalakat vagy az évelőágyások szélét. Edényben is mutatós.

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, támfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik a legjobban, ahol eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos talaj való neki jó vízelvezetéssel, sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-tartalommal. Az ajánlott pH általában kb. 6,8–8,2. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, mert a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. Takarékosan trágyázzuk, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott tápanyag. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszanyírjuk, hogy besűrűsödjön. Ásványi mulcs, például finom kavics ajánlott, mert a szerves mulcsok megtartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és drénréteg válik be, télen védett elhelyezéssel, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hűvösebb fekvésben a tavaszi ültetés előnyösebb. Az ellenálló évelő fajok fagytűrése kb. -20 és -34 °C között van, a döntő tényező a téli nedvesség. Kezdőknek beválik a kiemelt termőhely, a gyökerekhez irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság, ami fajtától függően kb. 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is előfordulhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 19.01. 2026