Réti szegfű 'Leuchtfunk' Dianthus deltoides 'Leuchtfunk'

Termék részletes leírása

Réti szegfű 'Leuchtfunk' - európai eredetű faj, a napos rétek és száraz, kavicsos termőhelyek jellegzetes növénye. A 'Leuchtfunk' fajtát kifejező, tiszta piros virágszíne és kompakt, szőnyegszerű növekedése miatt kedvelik. Örökzöld, keskeny levelei sűrű párnákat alkotnak, amelyek kifejlett korukban 10–15 cm magasak és 25–35 cm szélesek. Főként júniusban és júliusban virágzik, kedvező nyári időjárás esetén további egyes virágok is megjelenhetnek. A mintegy 2–3 cm átmérőjű, egyszerű virágok vékony száron ülnek a levelek fölött, és könnyed hatást keltenek, mint apró fénypontok az állományban. Méhlegelő növény, amely jól illik a természetközeli ültetésekbe, sziklakertekbe, száraz kőfalak szegélyére, valamint alacsony, ritka beavatkozást igénylő szegélynövénynek. Ideális teraszok és erkélyek edényeibe és balkonládáiba. Vonzó választás azoknak a kertészeknek, akik minimális gondozási igény mellett tarka, ragyogó színnel szeretnék gazdagítani kertjüket. 

Termesztés: Hazai viszonyok között teljes napon, szélvédett helyen és meleg mikroklímában, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn fejlődik a legjobban, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. Laza, homokos vályog- vagy kavicsos talaj való neki, jó vízelvezetéssel, a sziklakerti fajoknál nagyobb arányú kőzúzalékkal. Az ajánlott pH általában 6,8–8,2 körül van. Begyökeresedés után mérsékelten öntözzük, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, a túlöntözés elősegíti a gyökérnyak rothadását. Takarékos trágyázás ajánlott, tavasszal többnyire elegendő egy kis adag kiegyensúlyozott trágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszanyírjuk, hogy besűrűsödjön. Mulcsként inkább ásványi anyag, például finom kavics ajánlott, a szerves mulcsok megtartják a vizet. Edényben jó vízáteresztő, zúzalékkal kevert közeg és vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezés, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hidegebb fekvésben a tavaszt részesítik előnyben. A télálló évelő fajok fagytűrése nagyjából -20 és -34 °C között mozog, döntő többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a megemelt termőhely, a gyökerekhez irányított öntözés és a levegős, 20–30 cm-es, szélesebb tövek esetén 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk szárazságtűrők, tartós stressz esetén azonban nehezebben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is előfordulhatnak.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026