Rózsás kankalin 'Grandiflora' Primula rosea 'Grandiflora'

Termék részletes leírása

Rózsás kankalin 'Grandiflora' - igazán szép kankalinfajta, amely Közép- és Dél-Ázsia magashegyi, állandóan nedves élőhelyeiről származik, ahol patakpartokon, forrásvidékeken és vizenyős réteken nő humuszos, finoman köves talajon. A 'Grandiflora' fajtát nagyobb virágai és kifejezettebb rózsaszín színe miatt választották ki, amely árnyékban is tisztán hat. Puhán bőrnemű, hosszúkásan lapát alakú, finoman fogazott szélű levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, amely általában 10–15 cm magas és 20–30 cm széles. A levelek tapintásra puhák, és tél után gyorsan megújítják a friss zöld felületet, így a növény lezárja az ösvények szegélyét és az ágyás parti részeit is. Márciustól áprilisig 15–25 cm-es tőkocsányok nőnek, sárgás torkú, tölcséres virágokból álló ernyővel, amelyek korai nektárt és virágport kínálnak, és a melegebb déli órákban gyakran vonzzák a méheket és poszméheket. Elvirágzás után apró, magvas toktermést köthet, és kedvező körülmények között mérsékelten magról szaporodik, a kertben azonban inkább hosszú életű tőként marad meg. Finom rózsaszíne félárnyékban, víz közelében érvényesül a legjobban páfrányok, árnyékliliomok, kaukázusi nefelejcsek, tűzesők, sások és tavaszi hagymások mellett, esetleg alacsonyabb kankalinokkal mozaikszerűen ültetve.

Termesztés: Napos, reggeli vagy késő délutáni napfényt kapó termőhelyet kedvel, illetve félárnyékot, főként Magyarország melegebb vidékein. Jót tesz neki a szélvédett fekvés és a jó légmozgás, hogy a levelek eső után gyorsan felszáradjanak. A talaj humuszos, de kifejezetten jó vízáteresztő legyen, kaviccsal vagy durva homokkal, nagyjából pH 6,5–7,8 kémhatással, gyakran mésztartalommal. Az öntözés a begyökeresedés idején és a száraz időszakokban legyen rendszeres, a víz azonban ne álljon a gyökérnyaknál. Márciustól októberig ültethető, nyári ültetésnél fontos az egyenletes, de pangó víztől mentes nedvesség. Az ültetési távolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 12–15 tőnek felel meg. A trágyázás mérsékelt, inkább tavaszi legyen, hogy a tőlevélrózsák tömörek maradjanak. Elvirágzás után az elnyílt virágszárakat és az öreg leveleket eltávolítjuk. Edényben ásványosabb közeget és drénréteget használunk, a tövek alkalmankénti átültetése vagy tőosztása elvirágzás után 3–4 évente ajánlott. A leggyakoribb gond a téli túlnedvesedés és a gyökérnyak rothadása, ezért segít a kiemelt termőhely, a kavicsos takarás, edényes tartásnál pedig a téli elhelyezés az eresz alatt. A kifejlett növények nagyjából -34 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseket könnyű takarás védheti a fagyok és enyhülések váltakozása ellen. A kártevők közül meztelen csigák, levéltetvek vagy gyalogormányosok jelenhetnek meg, tartósan nedves időben lisztharmat is. Nyáron, magasabb hőmérsékletnél hálás a félárnyékért és az egyenletes, mérsékelt nedvességért. Edényes tartásnál előny, hogy télen fedett helyre költöztethető, amikor a felesleges eső a legtöbb kárt okozza.

Szerző: Nikol | Revízió: 7.1. 2026