Russell-macskahere Phlomis russeliana

Termék részletes leírása

Russell-macskahere - az úgynevezett „török zsálya” mediterrán eredetű évelő, amelyet feltűnő, díszes virágzata és szárazságtűrése miatt kedvelnek. Észak-Törökországból származik, egyes források Szíriából is említik. A természetben világos erdőszéleken, cserjésekben és köves lejtőkön nő, ahol a talaj eső után gyorsan kiszárad. A kertben széles, talajtakaró levélrózsát fejleszt, és rövid földalatti tarackokkal fokozatosan terjed. Kifejlett állapotban általában 80–100 cm magas és 60–90 cm széles, 2–3 év alatt mutatós tövet nevel. Levelei szív alakúak vagy széles tojásdadok, durvább szerkezetűek, szürkészöldek, fonákuk fehéresen molyhos, összedörzsölve enyhén aromásak. Nyáron a levéltömeg fölé erős, négyélű szárak emelkednek, amelyek támasz nélkül is megtartják formájukat. Júniustól augusztusig vajsárga vagy halványsárga, csöves, sisakszerű virágokból álló örvöket hoznak, gyakran emeletekre emlékeztető szintekben. A virágok nektárt és virágport is kínálnak, a méhek és a poszméhek keresik fel őket, tövist a növény nem fejleszt. Elvirágzás után száraz terméságazatok képződnek, amelyek őszig, sokszor télen át is megtartják formájukat, és száraz kötészetbe is alkalmasak. A növény természetközeli ágyásokban, kavicsos kiültetésekben és díszfüvek tövében érvényesül, például tollborzfűvel, árvalányhajjal, zsályákkal, cickafarkakkal, kasvirágokkal vagy varjúhájakkal.

Termesztés:  Teljes napot kedvel, esetleg enyhe félárnyékot szélvédett helyen, ahol a szárak kevésbé dőlnek el. Legjobban jó vízáteresztő, mélyebb, magasabb ásványianyag-tartalmú talajban fejlődik, amely eső után gyorsan kiszárad. A meszesebb altalajt is elviseli, az ajánlott pH körülbelül 6,5–8,0. Az öntözés főleg az ültetés után fontos, később a növény a szárazságot jobban tűri, mint a tartós pangó vizet, különösen télen. Mérsékelt trágyázás elegendő, tavasszal komposzttal vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú, lassan oldódó trágyával. Az állományt a tél végén általában tőben visszavágják, de a száraz virágzatok téli díszként meg is hagyhatók. A kavicsmulcs szárazon tartja a gyökérnyakat és visszaszorítja a gyomokat. Edényben is nevelhető mélyebb cserépben, drénréteggel és ásványi közegben, télen az edényt ajánlott átfagyás ellen védeni. Az ültetés leggyakrabban márciustól májusig vagy szeptembertől októberig történik, a 45–60 cm-es tőtávolság nagyjából 3–5 növénynek felel meg négyzetméterenként. A beállt tövek általában -23 és -25 °C között fagytűrők, a fiatal növényeknek kopár fagyok idején jót tesz az enyhe fenyőgallyas takarás. Sűrű állományban lisztharmat, nedves körülmények között gyökérrothadás léphet fel, a fiatal hajtásokon időnként levéltetvek jelennek meg. A megelőzés alapja a napos fekvés, a jó szellőzés és a vízelvezetés. A növény tövismentes.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.1. 2026